Szeretem, ha billen a mérleg,
Billeg azért az itt is.
Ha sós, ha savanyú, ha édes
A hétköznapi Apokalipszis.
Szeretem, ha pontos az óra.
Ha kialszanak a fények.
Ha a Duna alatt szalad a metró
És a metrón rohan veled az élet.
De a rendőr ideges néha,
Mert célt téveszthet a töltény.
Felkel a Nap, s lenyugszik,
Valakit megkerült megint a törvény.
Szeretem, ha dőlnek a szobrok,
Ha befér a kocsiba a bútor.
A füvek, a fák, a bokrok
Nem állnak soha félre az útból.
Nem lehetsz egyedül itten.
Törpék talpig aranyban.
A vámpírok a fáradt tevéket
Áthajtják Párizson lassan.
S a kormányt elengedik
Az ujjak a halálkanyarhoz.
Gyűlik a tömeg a téren,
Hogy méltó legyen a kaland a fajhoz.
S reggel kisöpröm a liftet,
Jönnek a jelek az égből.
Haló, a nevem Buddha
Siddharta a földszint 4-ből
Szeretem, ha Ufók repülnek,
És a nőt, a hatás alatt állót.
Szaladok, ha csönget a postás
Ha jön az ünnep, kirakom a zászlót.