Kavicsok a zsebben, a parton találtam,
Nem hitték kőmagányban, hogy valaki
Egyszer majd valaki, kedvesen simogatja,
Csodálva furcsa mintáikat....
Ott fekszem a lét partján, márvány sima
Életem idő ostorozza, rajtam metszett vonalak,
Mutatják hibáimat, engem ki vesz fel???
A sáros fövenyen, önfeledt turistakíváncsiság,
Tapos, lapos nyomokat, egyre lejjebb
És lejjebb kerülök,
Nem látok már színeket, nem érzek illatokat.
De ha zebra opart, furcsa kicsavart vágyad,
Kapar felém, mert talán tetszem?
Akkor siess, ha lelked polcára felraknál,
Mert egyedül hamarabb öregszem