Tükör
Smile Of Hell
Itt állok, előttem a tükörkép
Én is ember vagyok, célom az örök lét
De csak magamat látom, állok és várom
Hogy a sebhelyek helyett megvillanjon az álom
A végtelen bezárva ezekbe a szemekbe
Az örök harc leláncolva ezekbe a kezekbe
Látom, fentről néznek rám, de ide vagyok kötözve
Befelé harcolok, csak evődve, őrjöngve
Kiutat keresek, sakkozok a magánnyal
Találkoztál már SOH-val, a szomorúval, a vagánnyal
Ezernyi arcom, most egy tükörbe nézek
Bármelyikre kacsintok, mindegyik a részem
Nézem a képet, szemben a tükörben
Hiába nyomnak a falak, mindig kitörtem
Ha majd az utolsó napra ébredek
Ne engem kérdezz, a tükörképemet...
Nézem a képet, szemben a tükörben
Hiába nyomnak a falak, mindig kitörtem
Ha majd az utolsó napra ébredek
Ne engem kérdezz, a tükörképemet...
Hiába bizonyítok bárkinek, kevés vagyok magamnak
Feladni nem tudom, kosként megyek a falaknak
Soha nem volt esélyem, ezért esélyt sem adok
Harcban edződtem, a harc vagyok
Neveltek hideg falak, a kocsmák és a gyász
Bennem a győztesek lángja, itt bent csak túlélést találsz
Minden napom művészet, minden sorom kőszikla
Minden lemezem legenda, minden tüzem fölszítva
Hiába terel a sorsom, erre lettem teremtve
Fogakat összeszorítva, példát a kezekbe
Lehet csak én érzem, de ki, ha én nem?
De többé nem kell hunyorognom a tükörképben
Nézem a képet, szemben a tükörben
Hiába nyomnak a falak, mindig kitörtem
Ha majd az utolsó napra ébredek
Ne engem kérdezz, a tükörképemet...
Nézem a képet, szemben a tükörben
Hiába nyomnak a falak, mindig kitörtem
Ha majd az utolsó napra ébredek
Ne engem kérdezz, (a tükörképemet...)
Ezernyi sort kapartam már neked, hogy hallgassad
Ezerszer kifacsartam a szívemet, hogy rád hathassak
Hogy lásd, lehet egyedül, hiába nincsen szerencse
Egyedül miénk a zárka, miénk a kelepce
És, ha kitörni vágyunk, csak betámasztjuk a lábunk
Amikor már közel a négy fal, mi csak detonálunk
Fel az ég felé, hogy fekete csillagként
Fekete szívünkből szórjuk a fekete csillagfényt
Másoknak, hogy láthassák, bennünk az átkosság
De a fényünk azért ragyog, hogy mások lelkét átmossák
Néha nem mehet máshogy, csak bosszúból, dühből
Az egyetlen, 'ki elítélhet, az csak a tükör
Nézem a képet, szemben a tükörben
Hiába nyomnak a falak, mindig kitörtem
Ha majd az utolsó napra ébredek
Ne engem kérdezz, a tükörképemet...
Nézem a képet, szemben a tükörben
Hiába nyomnak a falak, mindig kitörtem
Ha majd az utolsó napra ébredek
Ne engem kérdezz, a tükörképemet...
Nézem a képet, szemben a tükörben
Hiába nyomnak a falak, mindig kitörtem
Ha majd az utolsó napra ébredek
Ne engem kérdezz, a tükörképemet...
Nézem a képet, szemben a tükörben
Hiába nyomnak a falak, mindig kitörtem
Ha majd az utolsó napra ébredek
Ne engem kérdezz, a tükörképemet...
2012.07.24/2013.11.24 - Reboot
dani2011
Én is ember vagyok, célom az örök lét
De csak magamat látom, állok és várom
Hogy a sebhelyek helyett megvillanjon az álom
A végtelen bezárva ezekbe a szemekbe
Az örök harc leláncolva ezekbe a kezekbe
Látom, fentről néznek rám, de ide vagyok kötözve
Befelé harcolok, csak evődve, őrjöngve
Kiutat keresek, sakkozok a magánnyal
Találkoztál már SOH-val, a szomorúval, a vagánnyal
Ezernyi arcom, most egy tükörbe nézek
Bármelyikre kacsintok, mindegyik a részem
Nézem a képet, szemben a tükörben
Hiába nyomnak a falak, mindig kitörtem
Ha majd az utolsó napra ébredek
Ne engem kérdezz, a tükörképemet...
Nézem a képet, szemben a tükörben
Hiába nyomnak a falak, mindig kitörtem
Ha majd az utolsó napra ébredek
Ne engem kérdezz, a tükörképemet...
Hiába bizonyítok bárkinek, kevés vagyok magamnak
Feladni nem tudom, kosként megyek a falaknak
Soha nem volt esélyem, ezért esélyt sem adok
Harcban edződtem, a harc vagyok
Neveltek hideg falak, a kocsmák és a gyász
Bennem a győztesek lángja, itt bent csak túlélést találsz
Minden napom művészet, minden sorom kőszikla
Minden lemezem legenda, minden tüzem fölszítva
Hiába terel a sorsom, erre lettem teremtve
Fogakat összeszorítva, példát a kezekbe
Lehet csak én érzem, de ki, ha én nem?
De többé nem kell hunyorognom a tükörképben
Nézem a képet, szemben a tükörben
Hiába nyomnak a falak, mindig kitörtem
Ha majd az utolsó napra ébredek
Ne engem kérdezz, a tükörképemet...
Nézem a képet, szemben a tükörben
Hiába nyomnak a falak, mindig kitörtem
Ha majd az utolsó napra ébredek
Ne engem kérdezz, (a tükörképemet...)
Ezernyi sort kapartam már neked, hogy hallgassad
Ezerszer kifacsartam a szívemet, hogy rád hathassak
Hogy lásd, lehet egyedül, hiába nincsen szerencse
Egyedül miénk a zárka, miénk a kelepce
És, ha kitörni vágyunk, csak betámasztjuk a lábunk
Amikor már közel a négy fal, mi csak detonálunk
Fel az ég felé, hogy fekete csillagként
Fekete szívünkből szórjuk a fekete csillagfényt
Másoknak, hogy láthassák, bennünk az átkosság
De a fényünk azért ragyog, hogy mások lelkét átmossák
Néha nem mehet máshogy, csak bosszúból, dühből
Az egyetlen, 'ki elítélhet, az csak a tükör
Nézem a képet, szemben a tükörben
Hiába nyomnak a falak, mindig kitörtem
Ha majd az utolsó napra ébredek
Ne engem kérdezz, a tükörképemet...
Nézem a képet, szemben a tükörben
Hiába nyomnak a falak, mindig kitörtem
Ha majd az utolsó napra ébredek
Ne engem kérdezz, a tükörképemet...
Nézem a képet, szemben a tükörben
Hiába nyomnak a falak, mindig kitörtem
Ha majd az utolsó napra ébredek
Ne engem kérdezz, a tükörképemet...
Nézem a képet, szemben a tükörben
Hiába nyomnak a falak, mindig kitörtem
Ha majd az utolsó napra ébredek
Ne engem kérdezz, a tükörképemet...
2012.07.24/2013.11.24 - Reboot
dani2011
kapcsolódó videók
