Csillagbál van ma fenn,
vagy csak káprázat játszik velem,
hisz nem lát a szemem, csak téged.
Dallam száll csendesen,
vagy csak káprázat játszik velem,
ha szólsz csak egy szót hozzám.
Lángrózsák nyílnak ki a járdán,
amerre sétálsz énvelem,
és úgy zeng, zeng a szívem,
vagy csak káprázat játszik velem,
szerteszáll a csillagbál is tán,
vagy egy nagy szerelem vár rám.
Az élet oly szürke volt, unott regény,
ma este valakit megláttam én,
s rózsaszín lett fenn az alkonyi ég,
pasztellszínt játszott, mint sohase még.
Majd este, hogy feljött a sejtelmes hold,
igazán gyönyörű éjszaka volt.
Az emberek sóhajtva bámultak fel,
s közöttük én most ezt suttogom el:
Csillagbál van ma fenn,…
…vagy egy nagy szerelem vár rám.