Ígértem neked egy számot bár, nem egészen ilyenre gondoltam...

Jaa... Nah..

Elindult egy álom, s mára már véget ért
felébredtünk mert muszáj volt, a boldogabb életért
De nem tudlak kitépni sajnálom mély nyomot hagytál
mert még életemben nem hallottam szebbet azon hangnál

Még, nem láttam szebbet, azon szem párnál
mivel rám pillantottál ooh bárcsak még várnál
De tudom nem lehet hisz talán a sorsunk így akarja
de, ki az aki mindezt könnyek nélkül fogadja

Szeretlek, még mindig hallom ahogy suttogod
és tudom így is érzel, arcomon könny csorog
Hiába látom azt, hogy elengedtük egymás kezét
én még olvasom a mesét ezért írom eme esszét

Te vagy az eszmém, tudod őrült módon szeretlek
nem tudom mi van benned de már évek óta kereslek
Soha nem feledlek pedig csak 3 hét volt
de ha van szerelem első látásra akkor ez az volt

De ki aludt a fény mára és még sötétebb a nappal
ahonnan indultam sajnos ugyan ott maradtam
és, te voltál a célom tudom elérhetetlen álom
Hogy, valaha is te legyél az én kicsike párom

Mégis várom, hiszen még hiszek a csodákban
elmondom mért hisz benned is egy, csodát láttam
Egy őrültség volt talán, de mégis a legszebb hetek
tudom neked köszönhetem és bár boldog nem lehetek

Most mégis, nevetek örülök hogy szerettél
és hogy ezen kis időre, is az enyém lehettél
Ne meny még kiáltom adj még egy percet
csak egy utolsót kérek hogy soha ne feledjelek

De most itt ülök egyedül látom el kell engedjelek
hisz a távolság mi gátat szab abban hogy szeresselek
De még várj, tartozom egy uccsó vallomással
mit benned láttam nem tudom már elképzelni mással

Refr:.
Héj várj még, könyörgöm lásd még,
kérlek csak érezd át a zenével mit adtam
Várj még édes, hisz hozzád szólok
mióta elmentél a szívem lakatlan

Várj még, könyörgöm lásd még,
kérlek csak érezd át a zenével mit is adtam
várj még édes, hisz hozzád szólok,
mióta elmentél a szívem lakatlan


Egyedül maradtam, nem tudom merre már
nem tudom a boldog élet vajon engem merre vár
A szívem vissza húz az eszem tudja nem szabad
ez mégis olyan érzelem mi ki belőlem nem szakad

Menni kéne lassan, indul már a vonat
utolsó soroknak itt hagyom ezt, kérlek csak fogadd
Meleg szível, emlékezz mindig majd azon napokra
mikor a rossz kedved a másik jelenléte oldotta

Csak láss a sorokba, minden szóban ott a szívem
addig harcolok ezzel míg nem forr majd fel a rímem
Életem rabságban élem és még mindig csak azt kérem
hogy, legyen számomra hely és a szívednél esélyem

Hisz, harcolni fogok ígérem küzdök majd érted
mindent megteszek majd bár, soha nem is kérted
Nem tudlak engedni, maradj még örökre
könyörgöm szeress és ne küldj halott körökre

Mond érzed még a tüzet? mond csak látod még a csillagot?
azt a kicsi fényt az égen ami kettőnkért ragyog
Én mindig ott vagyok csak nézlek sírdogálva
de, tudom én is jobb lesz így külön utakra állva

Emlékezz az álmodra mikor még szorosan öleltél
talán nem volt édes pillanat annak nem örülnél
De ahogy nem te is érzed lehetne közös életünk
mit örömökkel ketten egymás karjaiban élhetünk

De nem, a sors megint csak tévútra vezérel
hát, próbálja ezt valaki túlélni józan ésszel
Megőrülök nélküled hát értsd meg hogy szeretlek
ez a zene bizonyítsa azt, hogy soha nem feledlek

Ez a zene mondja el, majd évek múlva újra hogy
volt mikor esélyt láttunk, hogy a közös útra együtt lépjünk
De mára megromlottak a mindennapok
ne haragudj, de csak egy törött szív amit itt hagyhatok

Héj várj még könyörgöm lásd még kérlek csak érezd át a zenével mit adtam
Várj még édes hisz hozzád szólok mióta elmentél a szívem lakatlan

Várj még könyörgöm lásd még kérlek csak érezd át a zenével mit is adtam
várj még édes hisz hozzád szólok mióta elmentél a szívem lakatlan