Muzsikás-koncert lesz november 11-én a Pesti Vigadóban
tovább
Apa
Béres Zoltán
Tudod, eszembe jut, amikor kisgyerek voltam,
Sírva fakadtam, hogyha rám néztél zordan.
Mostanra tudom, hogy a neveléshez kevés a száj:
A gyerek azt jegyzi meg, hogyha fáj.
Mióta először loptam az áruházból ruhát,
Máig őrzi fenekem a fakanál nyomát,
Kis öcsémmel toltuk a szánkót, és főztük a tervet:
Kinyírunk, és ezen mindenki csak nyerhet.
De mikor hátranéztem,
Te csak tíz centire voltál falfehéren.
Majdnem összejött a terv, és összeestél holtan,
Emlékszem a szemedre, pedig nagyon kicsi voltam.
Te se vagy egy sírós alkat, ahogy mutatod,
De láttam, ahogy mélyen belül felborult a tudatod,
Rájöttem, hogy hiába a sok viszály veled,
Mindörökre mellettem lenne a helyed.
Tudod, elég nekem az a szörnyű félelem,
Hogy az apámat végleg el kell vesztenem.
Ha egyszer elmész, csak a sírodon láthatom,
Hogy a könnycsepp neked is ott ül az arcodon.
Sokáig hittem, hogy ezt elszúrtad végleg,
De felnőttem, és lassan átbillent a mérleg.
A lényeg: hogy mostanra a béke van csak hátra,
De azt mondod, elmész a világ másik oldalára.
Apa, ugye viccelsz?! Nem hiszem, ez nem lehet!
Egy új világban kezdesz nélkülem új életet?!
Nem akarlak elveszteni, épp, hogy megtaláltalak,
De tudom, neked jobb lesz, és csak az sír, aki itt marad.
Vigyem el az étkészletet, ágynemű se kell neked,
De hogy aludjak benne, mikor még tőled meleg?!
Ötven évet öregedtem itt az elmúlt tíz perc alatt,
Töltök egy whiskyt, az üvegben alig maradt.
Utolsó alkalom, hogy együtt legyünk részegek,
De sajnos most valahogy nincs benne élvezet.
Oké, menj, most már minden rendben.
Csak egy búcsúkönnycsepp csillog a szememben.
Sírva fakadtam, hogyha rám néztél zordan.
Mostanra tudom, hogy a neveléshez kevés a száj:
A gyerek azt jegyzi meg, hogyha fáj.
Mióta először loptam az áruházból ruhát,
Máig őrzi fenekem a fakanál nyomát,
Kis öcsémmel toltuk a szánkót, és főztük a tervet:
Kinyírunk, és ezen mindenki csak nyerhet.
De mikor hátranéztem,
Te csak tíz centire voltál falfehéren.
Majdnem összejött a terv, és összeestél holtan,
Emlékszem a szemedre, pedig nagyon kicsi voltam.
Te se vagy egy sírós alkat, ahogy mutatod,
De láttam, ahogy mélyen belül felborult a tudatod,
Rájöttem, hogy hiába a sok viszály veled,
Mindörökre mellettem lenne a helyed.
Tudod, elég nekem az a szörnyű félelem,
Hogy az apámat végleg el kell vesztenem.
Ha egyszer elmész, csak a sírodon láthatom,
Hogy a könnycsepp neked is ott ül az arcodon.
Sokáig hittem, hogy ezt elszúrtad végleg,
De felnőttem, és lassan átbillent a mérleg.
A lényeg: hogy mostanra a béke van csak hátra,
De azt mondod, elmész a világ másik oldalára.
Apa, ugye viccelsz?! Nem hiszem, ez nem lehet!
Egy új világban kezdesz nélkülem új életet?!
Nem akarlak elveszteni, épp, hogy megtaláltalak,
De tudom, neked jobb lesz, és csak az sír, aki itt marad.
Vigyem el az étkészletet, ágynemű se kell neked,
De hogy aludjak benne, mikor még tőled meleg?!
Ötven évet öregedtem itt az elmúlt tíz perc alatt,
Töltök egy whiskyt, az üvegben alig maradt.
Utolsó alkalom, hogy együtt legyünk részegek,
De sajnos most valahogy nincs benne élvezet.
Oké, menj, most már minden rendben.
Csak egy búcsúkönnycsepp csillog a szememben.
előadó:
Béres Zoltán
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Béres Zoltán
Sallai János
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 11610
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Béres Zoltán
Sallai János
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 11610
kapcsolódó videók
keressük!
