Tükrökkel állok szemben miben eltorzult az önarcképem
Azt ígérted régen, hogy majd egyszer mindent föladsz értem
Én már tovább léptem új fejezet kezdődik
Minden csalódás után a szívem gyorsan edződik
A szemem megtörlöm mert homályos a látásmód
Tényleg önző voltam mikor rólad írtam pár száz sort?
Ennek vége, többet nem is tudok rád nézni
Sosem leszel az aki a fájdalmamat átérzi

Hosszú még az én utam, nem látjuk ott a végét
Kik voltak elmentek, csalódtam tovább kéne lépni
Fojtogatnak emlékek tudom nem vagyok egyedül,
A törött tükörbe néztem de mindig más menekül
Elteltek az évek hiába kérdezed én megvagyok
Nem kellenek exek se kamu barátok, elvagyok
Elég egy nézés tudom rólatok hogy minek vagytok
Nem vagyok veletek mert már régóta hidegen hagytok

Elválaszthatatlanok voltunk, mégis külön úton járunk
Súlyos szavak voltak miket egymás fejéhez vágtunk
A tükrök párásak nem látom bennük kettőnket
A valósággal szembesültem aztán eltörtek
A valóság, az előttem, de az álmok azok nem jöttek
Nem vagy már te se, de az évekkel én felnőttem
Csalódtam párszor, a magad fajtát mellőztem
Vége mindennek, a tükröket eltörtem!

Te a szívemet használtad fel eszközként
Hogy másokat tönkre tegyél és engem fertőzzél
A tiszta égbolt lassan átváltozott felhőssé
Tombolt a vihar, egy váratlan percben ellöktél
Miattad szenvedtem de saját magam kínoztam
A szeretetet bennem szívtelenül gyilkoltad
Az olcsó szívemből örök gyűlölet szivárog
Azt kívánom vágják ereidet tükör szilánkok!

A harag bennem él, nektek semmi jót nem kívánok
De tudom azt is, hogy már egyikőtöknek se hiányzok
Egy napon emlékezzetek, hozzám jut majd az imátok
Mikor kiléptek az ajtón, ez az egyetlen hibátok
Leszarom hogy ki mit akar, engem már nem zavar
A vége úgy is az lesz, hogy mindenki csak kavar
Elég volt már belőled, az ilyen egyedül marad
A büntetése az lesz: a múltja után szalad


Elválaszthatatlanok voltunk, mégis külön úton járunk
Súlyos szavak voltak miket egymás fejéhez vágtunk
A tükrök párásak nem látom bennük kettőnket
A valósággal szembesültem aztán eltörtek
A valóság, az előttem, de az álmok azok nem jöttek
Nem vagy már te se, de én az évekkel felnőttem
Csalódtam párszor, a magad fajtát mellőztem
Vége mindennek, a tükröket eltörtem!


Szakad a kötelék sajnálom hogy így alakult
A közös múltunk csak egy hosszú, sötét alagút
A búcsú csókod is csak méreg volt mi megmérgezett
Nem hittem volna hogy egyszer csak egy emlék leszel
Mindig is te voltál ki engem szar emberként kezelt
Dögölj meg, már többet egy emlékként sem létezel!
A szívem vérzik, szemem könnyes, többet nekem nem kellesz
Túl tettem magam rajtad, minden rendben lesz

Az évek után tanulsz, a lelked az edzett lesz
Az élet úgy is alakul, egyszer fent, egyszer lent
Eljön az idő, mikor úgy érzed menned kell
Tudom nehéz lesz, nincs kiút, kérlek engedd el
Akkor kapsz majd észbe mikor mondják: felejts el
Nem lesz más hátra, csak nézel kisírt szemekkel
Nézel a tükörbe, tudod nem lesz már visszaút
Lehajtod a fejed, de a szíved az vissza húz.


Elválaszthatatlanok voltunk, mégis külön úton járunk
Súlyos szavak voltak miket egymás fejéhez vágtunk
A tükrök párásak nem látom bennük kettőnket
A valósággal szembesültem aztán eltörtek
A valóság, az előttem, de az álmok azok nem jöttek
Nem vagy már te se, de én az évekkel felnőttem
Csalódtam párszor, a magad fajtát mellőztem
Vége mindennek, a tükröket eltörtem!