Megfagyott a szívem, már kemény, mint egy szikla,
de újra kiolvad, ha fellángol a szikra.
Padlón voltam, de lesz majd még rosszabb,
nem tudhatom, a jövő mit hoz majd ..
Az egyik percben, még boldogan éltem,
a másik percben, már tudtam, hogy vége.
Nem érdekel már, a jelennek élek,
lezártam a múltam, és megint tovább léptem ..
Már nem elég az, hogy szép vagy, és ennyi,
kelljen érted küzdeni, menni ..
Megtaláltál engem, és azt mondtad kellek,
de nem tudom, nekem most kell ez ?!
Ne várjad tőlem, hogy hülyítselek téged,
megmondom neked, azt amit érzek.
Jó veled kislány, szép vagy, meg minden,
de nem érzem, hogy te kellesz nekem itt bent.

Ha Téged szeretlek, csak te vagy fontos,
meghalnék érted, pont itt, és pont most!
Magadra vessél, ha eldobtál magadtól,
nem érdekelsz már, attól a naptól ..

Remélem más vagy, mert csalódtam már eleget,
ilyen voltam mindig, nem játszom meg az eszemet.
Egy tróger vagyok, tőlem ne várjál virágot,
de átmennék érted, az egész világon.
Nézzél rám kislány, nem vagyok szőke herceg,
de megkaphatsz bármit, látom magam benned.
Megbízok benned, és tudod bennem bízhatsz,
ha bármi baj van, engem éjjel-nappal hívhatsz.
Olyat is tudok, mit az előzők nem tudtak,
nem vagyok átlag, de szeretni azt tudlak.
A szemedbe mondom, te vagy a legszebb,
érted a végéig is elmennék, vagy messzebb ..
Nem vagyok több, csak egy nagypofájú gyerek,
de inkább ez vagyok, mint hogy önmagam ne legyek.
Elfogadsz így is ?! Megváltoztatni nem tudsz ..
Kellek még így is ?! Itt maradsz, vagy elfutsz ..

Ha Téged szeretlek csak te vagy fontos,
meghalnék érted, pont itt, és pont most!
Magadra vessél, ha eldobtál magadtól,
nem érdekelsz már, attól a naptól ..