1. verze

Milyen ország az ahol eladják a hazát?
Télen nincs a kisgyereken fent a kabát.
Ez a jövő haver, huszonegyedik század.
Csodálkozik a Világ, hogy mindenki csak lázad!
Ha jót akarsz magadnak kulcsra zárod a házat,
mert jönnek a behajtók, és feltörik a zárad.
Ez volt a hagyomány? Vagy ez volt az álom?
Én még mindig a szebbet, a jobbat várom,
de tudom a végén, csak a saját köröm állom,
Csövesség van, ne mondd el többször, vágom!
Átlátom az árakat az emelkedést.
Ezért többen hívják már a temetkezést.
A kormány meg várja az elismerést,
de cserébe kapja csak a fenyegetést.
Faszfejek, többen éhen halnak.
De mindegy, hogy mit mondunk, ránk úgy is szarnak.

Ref.:2x

Mit tettünk, hogy így kell élnünk?
Ha ki megyünk az utcákra mindig csak félnünk.
Miért nem lehet fullosan élni?
Miért kell távoli országba lelépni?

2. verze

Mindennapi kihívások, vele a csalódások.
Van ennél durvább, ha kicsit lejjebb ások.
Az adó, és a minimál béred.
Ha ebben élsz, csak akkor érzed.
Ha nincs munkád, akkor meg teljesen véged.
És csak nézed, hogy kisiklik az életed.
Akkor veszed észre, hogy az egészet cseszheted.
Segítséget ne várj, úgyse jön senki.
Elmennek melletted, a földön hagynak, ennyi.
Ide jutott az ember, szarni a másikra.
Remélem, még mindig emlékeztek Sztálinra,
És, hogy mi volt akkor, arra a korszakra.
Felejteni nem lehet, és nem is szabad.
Hányan mentek csatába, most egy se akad.
Elszállt az erő,a tisztelet,a büszkeség,
Átvette az embert a teljes üresség...

Ref.:4x

Mit tettünk, hogy így kell élnünk?
Ha ki megyünk az utcákra, mindig csak félnünk,
Miért nem lehet fullosan élni?
Miért kell távoli országba lelépni?