Visszakérem a szívemet,amit néked valamikor adtam
Mert nem tudtad megbecsülni, úgy szeretni, ahogy én akartam.
Megpróbálok messze menni, hogy eltudjalak felejteni,s nálad nélkül élni
Hisz nékem az életemben, úgysem szabad,soha mást szeretni.
Arra kérem a Jó Istent, büntesse meg a te hűtlenséged.
Büntesse meg a fájdalmat amit egykor te okoztál nékem.
Úgy sem lehetsz te sem boldog soha mással, csak a karjaimban,
Vissza jössz még tudom sírva, mert ez van a csillagokra írva.
Búcsúszóra utoljára, még egyszer az utcátokba térek.
Könny csordul ki a szemből, amikor a házatokhoz érek.
Megállok a kiskapudban,oly rongyosan, bánatosan, összetörött szível
Ott mondom el utoljára, nem szerettem soha mást csak téged.