Ne kérd, hogy lássam benned a csodát
Elhagytál végleg, kértelek téged
Bocsáss meg végre, mert te vagy az a lány
Akiért élek, ó ne csináld!
Évám, én Ádámod hívlak,
És nem gyanúsítlak már,
Mert te voltál, ki szeretett engem
Ezt nem feledem én el már!
Összetört fénykép lóg a szobám falán,
Haragudtam tényleg, nem ez a lényeg,
Hiába vívtunk meg millió vitát,
Megtöröm a csendet, nem bírom már!
Évám, én Ádámod hívlak,
És nem gyanúsítlak már,
Mert te voltál, ki szeretett engem
Ezt nem feledem én el már!
Nélküled nem boldogít
Semmi sem engem
Ölelni vágylak téged
Ó ó ó ó
Mosolyodra vágyik a szívem
Úgy bízom benned
Te vagy az életem
Bűneim bánom már!
Évám, én Ádámod hívlak,
És nem gyanúsítlak már,
Mert te voltál, ki szeretett engem
Ezt nem feledem én el már!
Évám, én Ádámod hívlak,
És nem gyanúsítlak már,
Mert te voltál, ki szeretett engem
Ezt nem feledem én el már!
Bűnbánó Ádám, bűnbánó Ádám!