Egy életunt Kétcsillag
Babszemramboo
Kétcsillagot láthatunk
A párja messze járva építette az éjszakát
Az emlékek, vigyáznak
Körbe-körbe cikáznak
A csillag nem bírt velük, megrémült és elfutott
A végtelen nyomába
És érzi már, hogy hiába
A körből élet nélkül kitörni már nem lehet
De egyszer egy hajnalon
Azt hittem, hogy álmodom
A csillag életuntan pislogott az ablakban
Ref.: Miért oly’ könnyen szökken a könnyem a szemembe?
Miért oly’ szörnyen csöppen az égből a kezedre?
Miért oly’ édes a képtelenített társaság?
Miért tűnik oly fájdalmasnak az igazság?
Mert igazság…