Na hol vagytok már lázadók? Csak a posztokat láttam
Míg én több száz fülbe tettem be, mi megy az iskolákban
Hogy hány embernek talált be, már nem rólam szól
Talán csak meghallgattál, mert néhány rímem jól hangzott
Azért, mert jókat nevettek, egy sör mellett
Nem feltétlen jelenti, hogy barátként ölelnek
Minél inkább változom, annál kevésbé értesz meg
Attól, hogy nem látsz valamit, ugyanúgy létezhet
Örülök, hogy lélegzem, nekem ennyi elég
Te meg úgy jössz oda hozzám, mennyi szenvedés jön eléd
Emlékszem, hogy régen én is vertem a falat
De már nem is kell elengednem, magától szalad
Leélted az életed, alkotás nélkül
Pedig mennyi élmény várta, hogy te használd festékül
Menj ki a szabadba, hagyd már ott a TV-t
Nem lettem repper, énekes meg végképp...

refr. 2x:
Eljön majd a nap, amikor elindulsz te is
Azok után, akik már a felhőket szelik át
Indítsd a lavinát, had söpörjön mindent
Érzem, hogy lehetetlen, tényleg nincsen

Nem értem, hogy mitől féltek még mindig
Hiszen annyi csoda van, ami a váratlanban nyílik
Tedd, amit a szíved súg...jól csak úgy lehet
Elmével nem fogod tudni átszeli az eget
Felfedeztem mindent, egy rozsdabarna világban
Egy lány szeméről írtam, annál semmi tisztábban
Nem tudja meg mutatni, mi a valóság
Te basztad el barátom, ha bárkiben csalódtál
Mennyi ember jött, és mennyi ember távozott
Kivel nem volt doglom, az én utam lehámozott
Focicsapatom is volt, meg Saláta Krú
Úgy kellett lennie, hogy a szél rajtuk átfújt
Hogy jutottam idáig, megállókon keresztül
Így működik, hogyha önmagunkat keressük
Zöld füzetemmel táskámban, előre haladunk
Adjunk valamit azért, amit megkaphattunk!

refr. 2x