Idáig eveztem az életben hátszéllel,
de megfordult és vihar lett ezért a látképem,
útját vesztette tesó, de mégis amit átélek,
nem elég erős hogy másik útra átlépjek,
pedig szállnék el, de itt tart családom,
nem győz le a magány se, erősödött a vászon,
amin életem filmje forog le, nem parázok,
hogy véget ér, ha tovább él a barátom.
Nekem nem kellenek szabályok, és pénzed,
mind kettő csak leláncol és én szabadon élek,
az álmom neked lehetetlen engem pedig éget,
ha majd végig csinálom kiderül mennyit érek,
bocs ha nem ígérek, de a bizonyítékot átadom,
az évek elteltével kevésbé lett átlagos,
kinevettek sokan amikor letéptem az álarcom,
de belőlem már nem nevelnek zárt rabot.
Pont rád számítok, de megtagadod mit érzek,
hogy megbízok kétlem, többet nem remélek,
ezt nem értem, de ez az élet törvénye,
figyelj nagy arc, ott segítek ahol köpnéd le,
a gyengébbet, azt várd hogy rád felnézek,
ez a puska golyó nem téved a szívetekbe vert léket,
nem segít a haver se, a verse, meg a szentlélek,
véletlen se lennék te, az isten ott fent nem téved.