Verejték az arcomon
Álomból ébredek
Árnyékok a falon
Nyiladozó értelem
Gondterhelt íz a számban
Keserű a gondolat
Sötét börtön az ágyam
Süppedő bölcső a szoba
A valóság szűk nyíláson át
Szivárog az agykéreg alá
Az érzékek megcsalnak talán
Keveredik minden élmény
Jelzőimet felcserélném
Lassan tisztul már a kép
Ez a világ nem fogad be
Menekülnöm kell belőle
De vissza nem léphetek már
A lámpát hiába gyújtom
Sötét van ezen az úton
Velőmig hatol
A rideg valóság
Melegnek látom a Holdat
Sápadt a takaróm
Kiábrándult az éjszaka
Idegen vagyok
A valóság szűk nyíláson át
Szivárog az agykéreg alá
Az érzékek megcsalnak talán
Keveredik minden élmény
Jelzőimet felcserélném
Lassan tisztul már a kép
Ez a világ nem fogad be
Menekülnöm kell belőle
De vissza nem léphetek már