sétálok a sivatagban
lábnyomok nélkül
nyomok nélkül
nem marad utánam semmi,
csak hangok
és rajzok
de az se,
mert azt se látja senki,
nincs mögöttem semmi
előre se látok,
csak lehunyt szemmel megyek,
mert túl közelről néznek a szemembe
a felkapott porszemek,
te csak nézel,
neked csak emberek vannak az életedben,
akiknek csak te mászkálsz a fejében
szabadon
egy szabad börtönbe zárva
és fázol
mászol mászol körbe körbe,
te csak jeget égetsz a mindenekre,
te csak belém fagyasztod a tüzet,
leírtam mindent, üres a füzet
néma a könyv
hallgat a szó
szólít a csönd
borzong a szőr
megráz a fal
elvisz a víz
én felmászok arra a helyre,
ahonnan még annak idején
megnéztelek,
most meg eltűntél,
tavasz-nyár-ősz-tél
edd meg amit főztél
mondom, te győztél
előre se látok,
csak lehunyt szemmel megyek,
mert túl közelről néznek
szemembe a szemek
te csak nézel
neked csak emberek vannak az életedben,
akiknek csak te mászkálsz a fejében
szabadon
egy üres barlangba zárva
és fázol fázol mászol mászol körbe körbe
a barlang falán az én rajzaim
visszhangoznak az én hangjaim
rossz voltál, mondj el mindent
mondj el mindent, nekem nyolc
mondj el mindent, nekem
az a fektetett kis nyolcas,
én felmászom arra a helyre,
ahonnan még annak idején
eltűntél
tavasz, tél
mondom, te győztél
és csak elvisz a táj,
sodor a víz,
borzong a csönd,
olyan magas a polc,
mondj el mindent,
nekem nyolc
résen vagyunk,
ezen állhatsz szívem,
velem csinálj bármit,
nekem mindegy, milyen
maradok neked, ami voltam
maradok neked, ami voltam
amíg össze nem rogyok holtan, addig én
maradok neked, ami voltam
sétálok a sivatagban,
úgy lesz, ahogyan mondtam,
maradok neked, ami voltam