Mint porszem a szélben
Az álom elrepült.
Most látom,
Már túl kevés a szó.
Még százszor
Elvérzem,
Ha látom, összetör.
A lelkem egy kiszáradt tó.
Ha egyedül vagyok elhiszem,
Hogy az én hibám az egész.
Ilyenkor rám szakad az ég.
Nem is értem, hogy hogy lehet,
Hiszen jobb ez így, hogy ég veled,
Én erre vágytam rég.
Belőled már nem kérek,
Töröltem mindent végleg,
Tudom, hogy kár belénk a szó.
Ezernyi sebből vérzek,
Vissza már úgysem nézek,
Tudom, hogy új nap virrad,
Vár rám a jó.
Ref:
Kérlek, ne ments meg!
Most tovább lépek elhagyom,
A várost, az élet elsodor.
Félek, de értsd meg,
Csak az utam járom egymagam,
Én tudom, honnan s merre visz az út.
Néha bánt, néha felkavar,
Néha visszavágyom még.
Ilyenkor az ég is
Máshogy kék.
Nem is értem,
Hogy mért van ez,
Hiszen jobb ez így, hogy ég veled,
Én erre vágytam rég.
Belőled már nem kérek,
Töröltem mindent végleg,
Tudom, hogy kár belénk a szó.
Ezernyi sebből vérzek,
Vissza már úgysem nézek,
Tudom, hogy új nap virrad,
Vár rám a jó.
Ref:
Kérlek, ne ments meg!
Most tovább lépek elhagyom,
A várost, az élet elsodor.
Félek, de értsd meg,
Csak az utam járom egymagam,
Én tudom, honnan s merre visz az út.
(Úgyis, ha fáj) Megyek hozzád hív az élet,
(Úgyis ha fáj) Visz az út most felhős égen,
(Úgyis, ha fáj) Veled a tűz, most újra éled,
(Csók íze vágy) Az emléked már... nem fáj.
Félek, de értsd meg,
Csak az utam járom egymagam,
Én tudom, s honnan merre visz az út.