Csipognak a madarak, áttör a fény,
a redőnyön, vele együtt távozok én,
áldozom lelkem, az élet mesés,
vannak rossz napok, félre ne érts,
de most éljünk a jónak, repülnek a gondok,
a spannomal egy sört menten felbontok,
ez nekem pont jó, telnek az évek,
sokan félre dobtak pedig itt vagyok élek,
a szerelem az jó, de folyton becsap,
kéne egy gomb és ha nem kell lekapcs,
nem ismerek rád, ez nem is te vagy,
ilyenkor az ember mindig lefagy,
a legrosszabb érzés mikor azt mondják,
ha szereted enged, ő keres mást,
de hisz elengedtem kezed mehetsz már,
van pár haver aki vissza vár.
Ref.
És most emeld a söröd ha van,
ma nem számít semmi, legyen ez a nap,
mikor nincs gond, csak a barátokkal vagyok,
ha nem tetszik, ez van, én ilyen maradok.
Itt a nyár, a lány eltűnt,
ki vissza várt, az már megszűnt,
sejtsüly a lényegét mi lényegtelen,
volt egyszer egy érzés ami érdektelen,
én tovább léptem remélem neked is sikerült,
bár ez két hét múlva rendesen kiderült,
gyűltek a barátok és egyre többet,
rázzák a seggüket nem meglepően,
érzem a zene most is csúcsra ért,
ezt is akkor adom át ha kulcsra kész,
ez nem furcsa, miért? mert megszokhattad,
lehet kemény szövegem ha felbosszantasz,
nem tudtam hogy mi lesz az eredmény,
ha előre látnám nem is szeretném,
minden pénz magamnak szereznék,
és rengeteg barátot el vesztenék.
Ref.
És most emeld a söröd ha van,
ma nem számít semmi, legyen ez a nap,
mikor nincs gond, csak a barátokkal vagyok,
nem tetszik?, ez van, én ilyen maradok.