Két szemed rám néz. Egy szerelmes pillantás. Rögtön tudtam nem kell, nekem nem kell senki más!


Beszélhetnék a szépről és jóról, de minek hazudjak levágnád egy szóból.
Élet… Keresd szépet, egyszer minden elmúlik, elveszted és vége.
Egyszer mindennek vége(vége). Nem hiszek már a tündérmesékben.(miért nem?)
Később okosabb az ember. Az idő gyógyít, de cselekednem kell.

Nem látom rajtad mi bánt (nem látom!). Az idő múlik és felkavar(felkavar!).
Melyik az nap ami fájt, (ami fájt.) ami nélkül velem maradsz…?


Nem látom rajtad mi bánt. Az idő múlik és felkavar.
Melyik az nap ami fájt, ami nélkül velem maradsz…?


Egyszer úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.


Fájó szívvel léptem át a napokat, mert véget ért és nem keresem az okokat már.
Hiszen a múlt, régen elmúlt és győzködöm magam, hogy ez nem rajtunk múlt.
Az idő majd lassan begyógyítja a sebeket, a napok, mint a menetek és úgy nagy ívben mehetek,
Hogy küzdjek azért amit soha nem feledek, a veled töltött időt vagy a gyönyörű szemedet.
A múltból vehetek, de csak előre mehetek, hogy meglegyen az amit én igazán keresek.
Nem szomorkodok tovább hiszen, búslakodtam eleget. Tovább lépve mégis így szabad lehetek.


Nem látom rajtad mi bánt. Az idő múlik és felkavar.
Melyik az nap ami fájt, ami nélkül velem maradsz…?


Egyszer úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.


De ne bánkódj az élet visz magával, mégis veled van egy kis magánnyal, de csak vagányan!
Sokan melletted lesznek akkor is, ha eszedet elveszted.
Tévedsz, hogyha azt hiszed (felejts el!), mi a jelen csak azt figyeld (ne keress meg!).
Rossz a nap és a víz kiver, csak abban bíz akiben bízni kell!

Nem látom rajtad mi bánt (nem látom!). Az idő múlik és felkavar(felkavar!).
Melyik az nap ami fájt, (fájt.) ami nélkül velem maradsz…?


Nem látom rajtad mi bánt. Az idő múlik és felkavar.
Melyik az nap ami fájt, ami nélkül velem maradsz…?


Egyszer úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.


Meg van már, hogy mit akarsz az élettől, mert, ha vége akkor már nem ébred föl…
Eleged van a fenyegető kényszerből, akkor lépj, mert csak egyszer élsz!
Biztosra menj képes vagy rá! Póker arccal már nem bírod. Légy erős, de nem szégyen ha fáj,
Mert a te harcodat te vívod!


Egyszer úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.