R: Előjelet váltott most a szinusz újra,
És ha az argumentuma körülbelül nulla,
Monoton a függvény, és a deriváltja
Pozitív vagy nulla, ezt mindenki látja.
R
Már elegem van a kombinatorikából,
Csillagokat látok a sok feszítőfától,
S ha a sok absztrakciótól elmegy a kedvem,
S nem találok érdekeset a matekfüzetben,
Akkor eszembe jutnak ilyen közhelyek,
Hogy az elvont gondolkodás őrültté tehet,
De hát mit csináljak? Hisz nincs jobb dolgom,
A matekozás a legjobb dolog otthon!
S látva egy függvényt, mely folytonosan görbül,
A korábbi problémám semmivé törpül.
Integrálok egyet több változóra,
S ha görbesereget látok, na, álljunk meg egy szóra!
Nézzük meg, mit mond erről a Newton Leibniz-tétel,
Hoppá, nincs megadva a kezdőfeltétel.
Ez egy jó észrevétel, így azt ki is kötöm,
S az eredményt is rögtön odalököm.
2x R
Mikor keresem a gyököt, és lassan leszáll az este,
Izgató a komplex számok gyönyörű teste.
Látok imagináriusokat, és ezen a ponton
Már ezeket is lineáris faktorokra bontom.
Ha nem jut semmi eszembe, nincsen ide képlet,
Az interneten csatlakozó kérdéseket nézek.
Kezdőlapon ott vannak a kockaéderes ikonok,
A fejük felett glóriaként szinuszgörbe vigyorog.
Most a megoldáshoz új ihletet érzek,
Mi a fogalma a végtelen sorok összegének?
Aszimptotikus módszerek, Taylor-polinomok,
A formális kifejtésből egy felső becslést kihozok.
Számolással jössz rá, haver,
Hogy ellentmondást hoz ki az alkalmazott módszer.
Talán igaz az, amit már megsejtettem egyszer,
És velejéig rossz az axiómarendszer.
2x R