Önmagának pusztítása vigyort csal a szájra
Unott mozdulatokkal spriccel rá a tájra
Bomló kis agyacskája meszesedik épp
Felrobban a teste már, akárhova lép
Szilárd lélek szarja tele minden háznak sarkát
Szilánkok közt rázza ki petyhüdtre nőtt farkát
Zokogó kis szánalom ölben is elvinne
Csak szeretkezhessen velem éjjel majd Berlinbe!
Értelmed csak annyi hogy én értelmet keressek
Giccsben rossz öntudat: hogy mindig egyet szeressek
Jöhet nékünk halál, tán hamarabb is mint Berlin
Mi az ember élete? - kérdi Friedrich Hölderlin