Mint egy szégyenlős kisgyerek
Ki egy árva szót semszól
Tétlenül néztelek az első éjszakán
Olyan közelnek tünt és te mégis
Oly távol voltál nem mondtam semmit
Féltem, hogy elrontom talán
De én mostmár nem birom
Igy hát nem titkolom tovább
Hogyha nem mondhatom senkinek
Most tudja meg a világ.
REFRÉN:
Megszakad az őrült szivem érted
Mert belehalok ugy szeretlek téged
S ha te is ugyanugy érzed az már a boldogság
Tudják meg a Földön és az Égen, hogy ez az
Amit titkolok már régen és nem szégyelem mert ez az igasság
Tudom a legjobb volna téged tényleg elfelejteni
Ami nekem a végzetem neked játék talán
Számat minden eggyes el nem csókólt csókod égeti
Félek ha nem mondom el tul késö lessz már
De én mostmár nem birom igy hát nem titkolom tovább
Hogyha nem mondhatom senkinek most tudja meg a világ