a nevetésed édes mindig felcsigáz
csodaszép szemedben szikrázik a nyár
figyelem ahogy mosolyra húzod a szád
azt hiszem az orrodnál megnyílt a koponyád
a nevetésed édes mindig feltüzel
megnyílik a koponyám és nekem is nevetni kell
egy billentyű kikattan, a gondolatunk közös
tudjuk mi lesz a vége a szemgödör mögött
szétnyílik a koponya és kibukik az agy
kilátszanak a mellső agylebenyek
a prefrontális terület és egy kisdarab kisagy
és lobog a lobo, és dobog a lobo,
lobotómia
de ha néha szomorú vagy az se baj kedvesem
olyankor az orrbillentyűd zárva tart rendesen
nem nyílik az arcod, nem látom az agyad
a koponyám ilyenkor nekem is zárva marad
s tudjuk hogy nem tarthat örökké az állapot
csak egy kattanás kell és az agyad eldobod
vihogunk a szike alatt, és zümmögünk mivel
a sorsunkat, édes, nem kerülhetjük el
szétnyílik a koponya és kibukik az agy
kilátszanak a mellső agylebenyek
a prefrontális terület és egy kisdarab kisagy
és lobog a lobo, és dobog a lobo,
lobotómia