A karibi szigeten sohasem voltam nyaralni,
Jamaica messze, nem elég azt csak akarni.
A reggae-reggae-reggae zene itt szól a fülemben,
Hiába, hisz nincs pálma a közelben.
Gyönyörű lányok és kigyúrt fiúk a tévében,
De én ötkor kelek és hatra járok élőben…
Kocsim nincs így buszon járok melóba.
Mrs. Szájszag rám vigyorog, hogy: „Helóka!”
Jamaica, áu Jamaica, á-á-ú Jamaica,
Mindenki csak beszél róla.
Jamaica, áu Jamaica, á-á-ú Jamaica,
Mindenki csak beszél róla.
A gyárban sem jobb, egy nagy tartályt hegesztek,
Mert a tartály szegény száz helyen is eresztett.
Pista bácsi fölöttem áll és pofázik,
A cipője lyukas, a nagylábujja kilátszik.
A főnököm egy lábon járó ebédlő,
Májas hurkát vesz elő a zsebébő’
Hazafelé is buszon, úgy, mint a melóba,
Mrs. Szájszag nem vigyorog, nincs „Helóka”.
Refrén
Panelházban lakunk ketten, egy mamával.
A szomszédban egy mama lakik a papával.
Ők így hárman napról-napra jól elvannak.
Nekik Jamaica már réges-régen elhamvadt.
Esténként az ablakból lógok kifelé.
A szobámban úgysincs gyékényszőnyeg csak PVC.
Könnyű a sok színes-sapkás NIGGERNEK.
Ők reggel ötkor nem vekkerre ébrednek.
Refrén