Nem tudom, hogy mit kéne tennem,
Nélküled sírok, melletted nevetek.
Hiányzik, mi az elején volt,
Mikor minden kedves szavad nekem szólt.
Másnak mosolyogsz,rajtam meg átlátsz,
Őt kedveled, de én vagyok a párnád.
Boldog lennék, ha enyém lennél végre,
Szeretni foglak örökre téged!
A szemed, az arcod, a mosolyod, a szád,
Hidd el nekem, kicsim, tényleg kicsinál.
Szerelmet vallani sajnos nem merek,
Mert félek, hogy válaszod gyilkos is lehet.
Mikor rám néztél, valami furcsát éreztem,
Hogy tökéletes vagy, abban nem tévedtem.
Oly gyakran látlak, ez tesz engem boldoggá,
S hogy beléd szerettem, hidd el, volt okom rá.
Miért fáj a szívem, ha nem vagy mellettem,
Nem értem én sem, hogy miért szeretlek.
Szeretni fáj, de megéri nekem,
Mert szíved egyszer a szívemben lehet.
Elmennék inkább, mert nélküled élni
Nagyon rossz, de merek létezni mégis.
Mert egyszer talán megkaplak téged,
A két szemed őrzöm, amíg csak élek.