Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Túl az álmokon
Copy Con
Egyszer túllépek majd talán az álmokon,
de amég nem muszáj addig álmodom,
és ameddig lehet addig megcáfolom,
hogy nincsen semmi szép ezen a világon.
Nincs itt semmi gond,
amég a fényes nap nem borús,
karjait kitárva várva-vár
vidáman integet, hogy újra meg ölelhessen már.
Szikrázó örök zöld rét,
mosolyog az ember úgy ahogyan rég
apró gyermekként képes volt még rég,
oldd meg a lelked néma nevetését.
Így a jó, hangja messze elrepíti,
minden gondot, mi szivedet megfeszíti.
Nincs bajom,
Ha meg mégis a holnap úgyis betemeti.
Nem feszitheti senki ma túl a húrt
szoval ma nem leszek szomorú
habár az élet elég szigorú
koncentrálok inkább másra.
Csattan a talpam az aszfalton, füleimben ragga,
Automatikusan visz a két lábam a parkba,
ott belefeledkezhetek majd a cinege dalba,
nyugalomban, szemeim lehunyva.
Egyszer túllépek majd talán az álmokon,
de amég nem muszáj addig álmodom,
és ameddig lehet addig megcáfolom,
hogy nincsen semmi szép ezen a világon.
Gyere még bébi:
Fújdogáljon csak a szél,
ami gondjainkat fújja szanaszét,
mintha afrika nyomdokáján ég,
újra él a conRAGGAzin,
indulj, lépjél, ami vár millió,
mesés élmény, gyere bébi fogd
meg, csak a kezem és jöjj ha fárasztó,
minden amit kapsz te folyton nagy Babylon ajándékából.
Nálam a manna, ha kell akkor szívjad,
szívjad magadba, nevessen portrém rá a világra,
nem számít már nékem semmi sem, úgy éljek minden percben én,
hogy (trrr) raggamafinom csapjon csak szét, fotoszintetizálok éppen úgy mint egy zöld növény,
pakkpakkpakk minden jó, pakkpakkpakk minden szép,
úgy,hogy ne ébressz fel még!
Egyszer túllépek majd talán az álmokon,
de amég nem muszáj addig álmodom,
és ameddig lehet addig megcáfolom,
hogy nincsen semmi szép ezen a világon.
de amég nem muszáj addig álmodom,
és ameddig lehet addig megcáfolom,
hogy nincsen semmi szép ezen a világon.
Nincs itt semmi gond,
amég a fényes nap nem borús,
karjait kitárva várva-vár
vidáman integet, hogy újra meg ölelhessen már.
Szikrázó örök zöld rét,
mosolyog az ember úgy ahogyan rég
apró gyermekként képes volt még rég,
oldd meg a lelked néma nevetését.
Így a jó, hangja messze elrepíti,
minden gondot, mi szivedet megfeszíti.
Nincs bajom,
Ha meg mégis a holnap úgyis betemeti.
Nem feszitheti senki ma túl a húrt
szoval ma nem leszek szomorú
habár az élet elég szigorú
koncentrálok inkább másra.
Csattan a talpam az aszfalton, füleimben ragga,
Automatikusan visz a két lábam a parkba,
ott belefeledkezhetek majd a cinege dalba,
nyugalomban, szemeim lehunyva.
Egyszer túllépek majd talán az álmokon,
de amég nem muszáj addig álmodom,
és ameddig lehet addig megcáfolom,
hogy nincsen semmi szép ezen a világon.
Gyere még bébi:
Fújdogáljon csak a szél,
ami gondjainkat fújja szanaszét,
mintha afrika nyomdokáján ég,
újra él a conRAGGAzin,
indulj, lépjél, ami vár millió,
mesés élmény, gyere bébi fogd
meg, csak a kezem és jöjj ha fárasztó,
minden amit kapsz te folyton nagy Babylon ajándékából.
Nálam a manna, ha kell akkor szívjad,
szívjad magadba, nevessen portrém rá a világra,
nem számít már nékem semmi sem, úgy éljek minden percben én,
hogy (trrr) raggamafinom csapjon csak szét, fotoszintetizálok éppen úgy mint egy zöld növény,
pakkpakkpakk minden jó, pakkpakkpakk minden szép,
úgy,hogy ne ébressz fel még!
Egyszer túllépek majd talán az álmokon,
de amég nem muszáj addig álmodom,
és ameddig lehet addig megcáfolom,
hogy nincsen semmi szép ezen a világon.
kapcsolódó videók
keressük!
