Hontalan dal
Copy Con
Kérlek segíts fel a sárból, a mocsárból, emelj ki a mából ha nagyon fázom,
váram kartondobozom enyhíts fájdalmamon
míg ablakok kertjében nyílnak a jégvirágok, csúszik az út, fagyos a világom,
társam szárazborom enyhíts fájdalmamon
kísértet az utcán, csak én vagyok ti legalábbis így tekintetek rám,
nem vesztek emberszámba már, nem vesztek emberszámba már
betemet a por, viselem a sors érdekes meglepetését
amikor elfordítja arcát ki rámnéz, ez a döglött méltóság igenis nyomorult érzés
mégis mit gondolsz milyen ez a porból felkelni valahogy de úgy hogy ti már nem akartok,
inkább meg se próbálom, ezt választom ha már úgysem vártok vissza
az álom elnyom Nem látok mást csak néhány aprót s a lábatokat ahogy elém lép
segítsen az ég segítsen az ég segítsen az ég segítsen az ég segítsen az ég
Kérlek segíts fel a sárból, a mocsárból, emelj ki a mából ha nagyon fázom,
váram kartondobozom enyhíts fájdalmamon
míg ablakok kertjében nyílnak a jégvirágok, csúszik az út, fagyos a világ,
társam szárazborom enyhíts fájdalmamon
minden bűnös alkonyon a névtelenségnek átka ül az ágyamon: a nedves betonon
nem tudod ki vagyok, nem tudod hogy hívnak, csak a rendőr kérdezi ha jobb dolga nem akad
szatyromban egy szakadt pokróc meg egy pár egyéb,
ami nektek már nem kell azt vigyázom én
megbecsülöm mit adnak az angyalok, óvom az eldobott kacatokat,
hisz bennük sorstársakra akadok, olyanok mint én gyere mutatok valamit neked nézd:
Ez a berepedt vekker egykor tartozott valakihez,
valakinek fontos volt kit ébresztett reggelente,
szerette valaki míg azt tette ami a dolga,
mígnem egy reggelen elnémult hangja,
nem tudni pontosan mi a storyja,
de eldobták mert valaki elkésett,
azóta némán könyörög az éghez:
kérlek segíts fel a sárból, a mocsárból, emelj ki a mából ha nagyon fázom,
váram kartondobozom enyhíts fájdalmamon
míg ablakok kertjében nyílnak a jégvirágok, csúszik az út, fagyos a világ,
társam szárazborom enyhíts fájdalmamon
váram kartondobozom enyhíts fájdalmamon
míg ablakok kertjében nyílnak a jégvirágok, csúszik az út, fagyos a világom,
társam szárazborom enyhíts fájdalmamon
kísértet az utcán, csak én vagyok ti legalábbis így tekintetek rám,
nem vesztek emberszámba már, nem vesztek emberszámba már
betemet a por, viselem a sors érdekes meglepetését
amikor elfordítja arcát ki rámnéz, ez a döglött méltóság igenis nyomorult érzés
mégis mit gondolsz milyen ez a porból felkelni valahogy de úgy hogy ti már nem akartok,
inkább meg se próbálom, ezt választom ha már úgysem vártok vissza
az álom elnyom Nem látok mást csak néhány aprót s a lábatokat ahogy elém lép
segítsen az ég segítsen az ég segítsen az ég segítsen az ég segítsen az ég
Kérlek segíts fel a sárból, a mocsárból, emelj ki a mából ha nagyon fázom,
váram kartondobozom enyhíts fájdalmamon
míg ablakok kertjében nyílnak a jégvirágok, csúszik az út, fagyos a világ,
társam szárazborom enyhíts fájdalmamon
minden bűnös alkonyon a névtelenségnek átka ül az ágyamon: a nedves betonon
nem tudod ki vagyok, nem tudod hogy hívnak, csak a rendőr kérdezi ha jobb dolga nem akad
szatyromban egy szakadt pokróc meg egy pár egyéb,
ami nektek már nem kell azt vigyázom én
megbecsülöm mit adnak az angyalok, óvom az eldobott kacatokat,
hisz bennük sorstársakra akadok, olyanok mint én gyere mutatok valamit neked nézd:
Ez a berepedt vekker egykor tartozott valakihez,
valakinek fontos volt kit ébresztett reggelente,
szerette valaki míg azt tette ami a dolga,
mígnem egy reggelen elnémult hangja,
nem tudni pontosan mi a storyja,
de eldobták mert valaki elkésett,
azóta némán könyörög az éghez:
kérlek segíts fel a sárból, a mocsárból, emelj ki a mából ha nagyon fázom,
váram kartondobozom enyhíts fájdalmamon
míg ablakok kertjében nyílnak a jégvirágok, csúszik az út, fagyos a világ,
társam szárazborom enyhíts fájdalmamon
kapcsolódó videók
