bátor vagyok, ha bevallom gyávaságom
lelkek tetteim ellen hozzák a halálom
de ha szállok nem, nem illúzió
isteni energia az emberi pártfogó!
fejemmel gondolkodom, a szívem irányítom
kinyitott ablakon az égre ordítom:
én mást akartam?! -de az biztos, hogy máshogyan
kiszállhatok belőle büszkén és sármosan.
a kék az égben, a zöld a fűben
úgy vagyok neked itt ebben az űrben
kék az égben, zöld a fűben
úgy vagyok neked itt ebben a zűrben.
vele szépen beszélek, pedig az anyjára gondolok
ha visszafogom magam, magamba fordulok
változni és változtatni, ez a jó változat !
maradok az a-ki vagyok tettes, vagy áldozat? oóó...