Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Tükörkép
Progtyca
Egy elmosódott kép a vízben
Némán tekint rám.
Egy tehetetlen ember arca
Hullámzik talán.
~...óóÓóó...~
Miért nem mehetek vissza?
Miért fáj a látvány?
Könnyeimet issza a tenger,
Útnak indul egy hullám...
Belerobban a tenger,
Mindent víz áraszt el,
És földet renget az emlék;
A viharban csak egy porszem lennék.
Belerobban a tenger,
Mindent víz áraszt el.
Kimar egy részt a partból;
Elveszett, ki az árral harcol.
Aki elfut, önmaga elől fut,
Aki harcol, önmaga ellen vív.
A mogorva sors nem úszik a partra,
Csak a mélyben táncol nevetve még.
Aki vádol, önmaga elől fut,
Aki gyűlöl, önmaga ellen vív,
És egy hajszálon múlik csak,
Hogy összetörjön a tükörkép.
A tükörkép...
A tükörkép...
A tükörkép...
Belerobban a tenger,
Mindent víz áraszt el,
És Földet renget az emlék,
A viharban csak egy porszem lennék.
Belerobban a tenger,
Mindent víz áraszt el.
Kimar egy részt a partból;
Elveszett, ki az árral harcol.
Aki elfut, önmaga elől fut,
Aki harcol, önmaga ellen vív.
A mogorva sors nem úszik a partra,
Csak a mélyben táncol nevetve még.
Aki vádol, önmaga elől fut,
Aki gyűlöl, önmaga ellen vív,
És egy hajszálon múlik csak,
Hogy összetörjön a tükörkép.
Miért nem mehetek vissza?
Miért fáj a látvány?
Könnyeimet issza a tenger,
Útnak indul egy hullám...
Némán tekint rám.
Egy tehetetlen ember arca
Hullámzik talán.
~...óóÓóó...~
Miért nem mehetek vissza?
Miért fáj a látvány?
Könnyeimet issza a tenger,
Útnak indul egy hullám...
Belerobban a tenger,
Mindent víz áraszt el,
És földet renget az emlék;
A viharban csak egy porszem lennék.
Belerobban a tenger,
Mindent víz áraszt el.
Kimar egy részt a partból;
Elveszett, ki az árral harcol.
Aki elfut, önmaga elől fut,
Aki harcol, önmaga ellen vív.
A mogorva sors nem úszik a partra,
Csak a mélyben táncol nevetve még.
Aki vádol, önmaga elől fut,
Aki gyűlöl, önmaga ellen vív,
És egy hajszálon múlik csak,
Hogy összetörjön a tükörkép.
A tükörkép...
A tükörkép...
A tükörkép...
Belerobban a tenger,
Mindent víz áraszt el,
És Földet renget az emlék,
A viharban csak egy porszem lennék.
Belerobban a tenger,
Mindent víz áraszt el.
Kimar egy részt a partból;
Elveszett, ki az árral harcol.
Aki elfut, önmaga elől fut,
Aki harcol, önmaga ellen vív.
A mogorva sors nem úszik a partra,
Csak a mélyben táncol nevetve még.
Aki vádol, önmaga elől fut,
Aki gyűlöl, önmaga ellen vív,
És egy hajszálon múlik csak,
Hogy összetörjön a tükörkép.
Miért nem mehetek vissza?
Miért fáj a látvány?
Könnyeimet issza a tenger,
Útnak indul egy hullám...
kapcsolódó videók
keressük!
