Vasárnap éjfélig lehet jelentkezni az Orange Termek Zenei Támogatásra
tovább
Rímrazzia (közr. Tibbah)
Tkyd
Tkyd
Rímek születnek minden nap egy újabb álom ébred,
A rímek halnak a rímek csalnak hogyha arra kéred.
Emberek jönnek, mennek hallgatja ki arra téved,
Ki tudja téged tényleg észrevesz ki arra nézett.
Egy újabb réteg arra ébred ez egy életforma,
Tollal a kézben élni halni eltűnni a porba.
Ez hát a forma, mi elrepít az adott korba,
Az adott térbe, hol felborul a papírforma.
A halál torka sem rettenti azt ki fényben járó,
Pusztul ki vétkezett, de túléli a bűnbocsánó.
Ha megrázom a tollam lángolnak a rímeim,
Ellenem a semmitmondók, mögöttem a híveim.
A színeim nem fakulnak, a láncszemek nem lazulnak,
Elkallódnak a gyengék, csak az erősek tanulnak.
A dolgok mélyre fajulnak, ez hip-hop rezervátum,
Az agyamban a szikra fény (még)? tiedben csak vákum.
Halljad hát az alkum, a lelkemért egy album,
Feltárul a fény a földalatti univerzum.
A szavaimban szenvedés az olcsó gyönyör nem kell,
Rímtenger (igen ki lenne, itt az álom ember.)?
Van ki érzi van ki sejti hogy mit rejt az élet,
Van ki néha jól megfejti van ki néha téved.
Van ki tudja, látja, átérzi, hogy mi a lényeg,
Van ki azt mondja, hogy talán, van ki azt, hogy tényleg.
Van ki árnyakat lát másnak bejönnek a fények,
Van ki álmokban hisz másnak egy a fontos: tények.
Én úgy élek, hogyha vége legyen tényleg vége,
Én úgy élek, hogyha vége mondjam, hogy megérte.
Senki se kérte azt mit adtam, mégis szívből adtam,
Egy az egyben mindent egyetlen egy lapra raktam.
Néha rajtakaptam önmagam, hogy feljebb vágynék,
Lényeg a szándék ez nem játék minden nap ajándék.
Tudni kell mikor mi kell, hogy kinek mi a fontos,
Van ki néha szétszór mindent van ki mindig pontos.
Én úgy gondolom mi járt nekem lerombolom,
Az éjeleket tombolom a nappalokat fontolom.
Tibbah
Na mivan mic szmókerek, fake rap brókerek,
Szarós trógerek esszencia vagyok ez így kerek.
Nem fékezek, belépek keményen rímelek,
Nem kellenek a hamis képletek csak az igaz tettek.
Underground regimentek jeleznek, hogy érkeznek,
Csak mérgeznek minden mikrofont bekötnek.
De tévednek a kis szarra szálló szarlegyek,
Az elvemből nem engedek én szétszabom mindet.
Az öreg próféták vágják miről szólnak a fálmák,
Még őrzik a parázst újraélesztik a lángját.
A szivüknben érezzük a kemény hideg dárdát,
Mikor a friss húsok nem tudják melyik utat járják.
Kinek ez, kinek az, ahány ember annyi kaszt,
Minden halandó sajátától kapja a vigaszt.
Ez igaz öreg de ez már nem ugyan az,
Mert a ma indulók között túl sok a balfasz.
Rímrazzia lehet az embereknek parázni,
A tömeghisztéria osztató a nevem Tibbah.
Jól érzed mikro baszogat a paranoia,
Ott állok a mikrofonodat elveszem újra meg újra.
A battle mc-knek ez egy újabb perverziója,
Aki nem érdemli nem kerül mic a kezébe soha.
Kicsit lehet, hogy hosszas lesz ez a tortúra,
De megéri, az összes fake bekerül egy dögkútba.
Tkyd
Rímek születnek napról napra lap a tollra téve,
Minden reggel másik ember az ki bennem ébred.
Hogyha kérded, mert nem érted mi a lényeg ebben,
Van ki ocsmányabban teszi ezt és van ki szebben.
A legrondább szín vagyok én a szürke végtelenben,
Mindenki hallgat csak az álom ember üvölt csendben.
Mond neked mi a jó, mond neked mi a szó,
Mi benned él az álom az mi el nem adható.
Rímek születnek minden nap egy újabb álom ébred,
A rímek halnak a rímek csalnak hogyha arra kéred.
Emberek jönnek, mennek hallgatja ki arra téved,
Ki tudja téged tényleg észrevesz ki arra nézett.
Egy újabb réteg arra ébred ez egy életforma,
Tollal a kézben élni halni eltűnni a porba.
Ez hát a forma, mi elrepít az adott korba,
Az adott térbe, hol felborul a papírforma.
A halál torka sem rettenti azt ki fényben járó,
Pusztul ki vétkezett, de túléli a bűnbocsánó.
Ha megrázom a tollam lángolnak a rímeim,
Ellenem a semmitmondók, mögöttem a híveim.
A színeim nem fakulnak, a láncszemek nem lazulnak,
Elkallódnak a gyengék, csak az erősek tanulnak.
A dolgok mélyre fajulnak, ez hip-hop rezervátum,
Az agyamban a szikra fény (még)? tiedben csak vákum.
Halljad hát az alkum, a lelkemért egy album,
Feltárul a fény a földalatti univerzum.
A szavaimban szenvedés az olcsó gyönyör nem kell,
Rímtenger (igen ki lenne, itt az álom ember.)?
Van ki érzi van ki sejti hogy mit rejt az élet,
Van ki néha jól megfejti van ki néha téved.
Van ki tudja, látja, átérzi, hogy mi a lényeg,
Van ki azt mondja, hogy talán, van ki azt, hogy tényleg.
Van ki árnyakat lát másnak bejönnek a fények,
Van ki álmokban hisz másnak egy a fontos: tények.
Én úgy élek, hogyha vége legyen tényleg vége,
Én úgy élek, hogyha vége mondjam, hogy megérte.
Senki se kérte azt mit adtam, mégis szívből adtam,
Egy az egyben mindent egyetlen egy lapra raktam.
Néha rajtakaptam önmagam, hogy feljebb vágynék,
Lényeg a szándék ez nem játék minden nap ajándék.
Tudni kell mikor mi kell, hogy kinek mi a fontos,
Van ki néha szétszór mindent van ki mindig pontos.
Én úgy gondolom mi járt nekem lerombolom,
Az éjeleket tombolom a nappalokat fontolom.
Tibbah
Na mivan mic szmókerek, fake rap brókerek,
Szarós trógerek esszencia vagyok ez így kerek.
Nem fékezek, belépek keményen rímelek,
Nem kellenek a hamis képletek csak az igaz tettek.
Underground regimentek jeleznek, hogy érkeznek,
Csak mérgeznek minden mikrofont bekötnek.
De tévednek a kis szarra szálló szarlegyek,
Az elvemből nem engedek én szétszabom mindet.
Az öreg próféták vágják miről szólnak a fálmák,
Még őrzik a parázst újraélesztik a lángját.
A szivüknben érezzük a kemény hideg dárdát,
Mikor a friss húsok nem tudják melyik utat járják.
Kinek ez, kinek az, ahány ember annyi kaszt,
Minden halandó sajátától kapja a vigaszt.
Ez igaz öreg de ez már nem ugyan az,
Mert a ma indulók között túl sok a balfasz.
Rímrazzia lehet az embereknek parázni,
A tömeghisztéria osztató a nevem Tibbah.
Jól érzed mikro baszogat a paranoia,
Ott állok a mikrofonodat elveszem újra meg újra.
A battle mc-knek ez egy újabb perverziója,
Aki nem érdemli nem kerül mic a kezébe soha.
Kicsit lehet, hogy hosszas lesz ez a tortúra,
De megéri, az összes fake bekerül egy dögkútba.
Tkyd
Rímek születnek napról napra lap a tollra téve,
Minden reggel másik ember az ki bennem ébred.
Hogyha kérded, mert nem érted mi a lényeg ebben,
Van ki ocsmányabban teszi ezt és van ki szebben.
A legrondább szín vagyok én a szürke végtelenben,
Mindenki hallgat csak az álom ember üvölt csendben.
Mond neked mi a jó, mond neked mi a szó,
Mi benned él az álom az mi el nem adható.
előadó:
Tkyd
album címe: Szürke angyal
megjelenés: keressük!
hossz: 3:51
kiadó: BlooseBroavaz Productions
zeneszerző: Für Tibor
szövegíró: Für Tibor
Hámori Péter
Németh József
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 4184
album címe: Szürke angyal
megjelenés: keressük!
hossz: 3:51
kiadó: BlooseBroavaz Productions
zeneszerző: Für Tibor
szövegíró: Für Tibor
Hámori Péter
Németh József
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 4184
kapcsolódó videók
keressük!
