nézem mit mond az illatod
ami a párnám nyomában ott-ott maradt,
mint mikor erősen villogott
a kihulló fény az ablakod alatt
és itt ez az este kékre festve
most lángba borul minden nő teste
de nekem csak nosztalgiából kell
hogy elinduljak, valamerre csak el…
refrén:
nézd azt a kék villamost
ami a Kálvinon az utat átszeli
ül rajta egy bizonyos srác
valaki megszólítja,
de ő még mindig csak az utat nézi
te meg ott a zebránál állsz
a zebránál állsz és nézel
összekulcsolt kézzel
kérdések rohangálnak a fejedben
szanaszét van minden
a srác a villamoson vár
keze rég a telefonján
ha hívnád talán felveszi
de hiába akarná, nem meri, nem meri…
refrén:
nézd azt a kék villamost
ami a Kálvinon az utat átszeli
ül rajta egy bizonyos srác
valaki megszólítja,
de ő még mindig csak az utat nézi
te meg ott a zebránál állsz
nézd azt a kék villamost
ami Kálvinon az utat átszeli
ül rajta egy bizonyos srác
valaki megszólítja,
de ő még mindig csak az utat nézi
te meg ott a zebránál állsz
(kék villamos)
refrén 2x:
nézd azt a kék villamost /a Kálvinon
ami a
Kálvinon az utat átszeli
ül rajta egy bizonyos srác
valaki megszólítja, /a Kálvinon
de ő még mindig csak az utat nézi
te meg ott a zebránál állsz