Tükröm, tükröm, mondd meg nékem,
Mitől nyúzott az én képem!
És mit tehetnék én ez ellen?
Ő válaszolt is eképpen:
- Én, mint megszépíthetetlen tény,
Bátran mondhatom, hogy nincs remény.
Én, mint megszépíthetetlen tény,
Bátran mondhatom, hogy nincs remény.
Nyakamba veszem a világot,
Majd ugyanez a világ nyom el.
Lassan, de biztosan,
Hogy választanom kell!
Mert, ha benne vagyok minden jóban,
A vérem szívják állandóan.
Mert, ha benne vagyok minden jóban,
A vérem szívják állandóan.
Fizetéskor sok a haver.
Dől az ital és a ‘vaker’.
De néha közbe szól a Nő:
- Apukám! Ez a pénz másra kell!
Ahelyett, hogy a pénzt elszórod,
Éjjel inkább otthon tegyed a dolgod!
Ahelyett, hogy a pénzt elszórod,
Éjjel inkább otthon tegyed a dolgod!
Ha tönkre megy a vállalat,
Én leszek az áldozat.
A főnököm csak ordibál,
Ha nem teszem a dolgomat.
Úgy döntöttem, inkább tűröm ezt,
Minthogy kitegye a szűrömet.
Úgy döntöttem, inkább tűröm ezt,
Minthogy kitegye a szűrömet.
refrén.:
Nekem nem kell gondolkodnom.
Én csak tegyem, tegyem a dolgom,
De az senkit nem érdekel,
Hogy van százezer gondom.
Akárhányszor mondom; nem baj,
Csak tegyem, tegyem a dolgom!
Nekem az legyen csak a gondom,
Hogy teszem a dolgom!
Teszem, toszom a dolgom.