Kihűlt a város, lehajtott fejjel lépkedek,
Ezernyi gondolat fejemben, feltörő emlékképek.
Hideg az éjjel a magány az útitárs,
Könnyes szemem álarc takarja, nem láthatja más.
Megolvadt gyertyák, rideg szobában,
Újra egyedül, megint csak a magány a társam.
Egy szebb világban bízva, ma éjjel utazom,
De a testem nem kell többé, a testem itthagyom.
Refr.
Égig kiáltom, minden bánatom ami fáj,
Hirtelen a porba hullt összes álmom, színét vesztette a világ.
Most arccal fekszem a sárban, fáradt testem nincs remény
- mikor a halál gúnyos mosollyal szemembe néz.
Csonkig égett gyertyák, szürke félhomályban,
Mindig egyedül, nekem csak a magány a társam.
Régóta készülök és ma éjjel utazom,
De a testem nem kell többé, a testem itthagyom.
Refr.
Égig kiáltom…