Ne kérdezd, hogy merre jár a szél
Szabadon, fenn az égben él
Úúú, senki nincs, ki a nyomába ered
Húú, senki, ki túl közel mehet
Hajnalban útjára kél a szél
A halott fákon már nincs levél
Fagyos kézzel tépi ketté az eget
Vigyázz, soha ne állj elé
Mert félre söpör a szél
Tombolva száguld a városon át
Átjár a hideg, megfagyott már
Széttépi azt, ki az útjába áll
Nem bírom, nem bírom most már tovább
Amikor szembe jön majd a szél
Ha egyedül állsz, többé már ne félj
Nem bánt, a magasba emel
Jeges karjaival átölel
Így lehet társad a szél
Vágtatva repít a városon át
Átjár a hideg, de nem fázom már
Szédítőn forgat a felhőkön át
Ne engedj, ne engedj, csak szálljunk tovább
Vágtatva repít a földeken át
Nincs többé testem, de nem bánom már
Szédítőn forgat egy életen át
Ne engedj, ne engedj, csak szálljunk tovább