Felnézek az égre és a tegnapomra gondolok
A peronról még utoljára lassan vissza fordulok
még emlékszem milyen volt, még emlékszem, hogy azt hittem
hogy nem létezik fájdalom, de szép lassan felnőttem
gyermekkori mivoltom egy fényképről köszön rám
istenem mit megadnék, ha hangod újra hallhatnám
elteltek az évek, egymástól elszakadtunk
új arcok jöttek, de mi még is itt maradtunk
a bükk lába az otthonunk, borsod pici szíve
itt megyek ki naponta az utcára, a térre
itt történt az első gyermekkori szerelem, és itt törték össze először a szívem
bárhová is mehetek a város itt él bennem
ha egyszer elkell mennem még élek nem feledem
kit érdekel, ha lenézed, nekem nyolc
ez a mi városunk, steelcity miskolc

Juró:
Kopott játtszótéren a hintákat rozsda eszi
A nincstelen hisz Istenben, az életét majd jobbá teszi
Kukából lopott csikket gyújt, pénzt kér tőled persze
Azt mondja,hogy ételre,de te is tudod szeszre
Egyre hidegebbek az éjjelek, de emlékszem forró nyár
jeges sör, atléta, tali a pinyónál
Miskolci kamaszként ez volt ami
Kihúzott a szarból, minden jó...mondhatni
Mondom büszkén, mert eskü nem kéne szebb haza
Piszkos utca kölykök,borsod legjava
Itt ismertem meg mindent, miért máig élek
A szerelmet,a reppet, a diósgyőrt, nem felejtek
Kis komák semmit el-ha egyszer menni kell
Előre nézni mer' a múlt csak visszahúzna
Ha tehetné gyermekded szivem visszaúszna
A tengó pályára a Gábor Áron 20-ra