A férfi ott állt a táncparketten, a nő csak nézte őt,
A lány mosolyától beragyog az égbolt, olyan szédítő.
Egy idegen férfi lám odalépett és felkérte őt,
Kiborult a pezsgő és a parketten egy szív ketté tört.
Bárcsak hazudna a két szemem, ezt nem lehet,
Mással táncolt, nem velem... Ezt nem hiszem el.
Soha többé nem táncolok már, ezt nem lehet,
Úgy nem tud senki sem, úgy ahogyan táncoltál velem.
Úgy nem tud senki sem,
Ahogyan táncolt ő velem,
Úgy nem tud senki sem,
Ahogyan táncolt ő velem,
Hát a férfi vérző szívvel lassan meghátrált,
Megfogadta büszkén, hogy az életben nem táncol már,
Ők csak lassúztak tovább a holdfényben, még a csillagok is sírtak,
Ő meg lehajtott fejjel elballagott, még nézni sem bírta
Bárcsak hazudna a két szemem, ezt nem lehet,
Mással táncolt, nem velem... Ezt nem hiszem el.
Soha többé nem táncolok már, ezt nem lehet,
Úgy nem tud senki sem, úgy ahogyan táncoltál velem.
Úgy nem tud senki sem,
Ahogyan táncolt ő velem,
Úgy nem tud senki sem,
Ahogyan táncolt ő velem,