Zöld volt és friss a rét
Minden harmatcsepp egy szentbeszéd
Nagyapám egyszer mindent elmesélt
Hogy a világ a miénk
Volt egy tiszta vizű tó
Nem kellett hős, nem volt áruló
Az erdő mélyén titkon megtaláltuk
Ha belenéztünk, magunkat láttuk
Ne vedd el, ne vedd el tőlem
Ami enyém volt, amiért szerettem
Egyszer már a felhőkhöz értem
Bekopogtam, kis helyet kértem
Ne vedd el, ne vedd el tőlem
Ami enyém volt, amiért szerettem
Egyszer már a felhőkhöz értem
Bekopogtam, kis helyet kértem
A madarak, az őzek nem féltek tőlünk
Mi is csak úgy csendben beszéltünk
A halak feljöttek, megnézni minket
Hogy vannak, kik tisztán szeretnek
Ott akkor az alkonyi fényben
Megfogadtam, legyen így végleg
Jöhet bármilyen csaló kísértet
Egyszerre van halál s az élet
Ne vedd el, ne vedd el tőlem
Ami enyém volt, amiért szerettem
Egyszer már a felhőkhöz értem
Bekopogtam, kis helyet kértem
Ne vedd el, ne vedd el tőlem
Ami enyém volt, amiért szerettem
Egyszer már a felhőkhöz értem
Bekopogtam, kis helyet kértem
Ne vedd el, ne vedd el tőlem
Ami enyém volt, amiért szerettem
Egyszer már a felhőkhöz értem
Bekopogtam, kis helyet kértem
Ne vedd el, ne vedd el tőlem
Ami enyém volt, amiért szerettem
Egyszer már a felhőkhöz értem
Bekopogtam, kis helyet kértem