Az erkélyről láthatod majd
a maradványom
a sziluettem ott lebeg
a párkányon
mindegy, hogy merre mész
az életben
úgyis ugyanoda lyukadsz ki
minden esetben
nekem az a legnagyobb baj,
amit neked hoz az élet
inkább vigye vissza,
vagy borítsa az út szélére
mert az van, hogy délelőtt,
meg délután kiszárad
aztán meg esténként
a véremben áztatod a lábad
de így volt jó,
mert más ilyen nem létezik,
azt hittem, hogy elveszett,
de végül is csak a helyén nem néztem
az életben még egy ilyen lenne,
nem hinném, hogy már a valóságban élek,
sosem tudtam, de ne nekem válaszolj,
mert asszem nem én kérdeztem