Mintha valami erő a vonat alá szédítene be,
pedig én élni akarok,
vagyis mindegy,
mindegy, mindegy,
úgyis minden egyre megy
nem tudom, a vonat merre megy,
de hát úgyis minden egyre megy,
nem tudom, a vonat merre megy,
de már azt sem, mennyi 1+1
pedig azt tudni lenne jó,
vagy legalább vágyni rá, hogy megtaláljam,
én is azt a +1et, amit mindenki
keres
a házszámok lőnek rám
annyira nyilvánvaló dolgokra
tudunk néha rádöbbenni
hogy ott lebeg minden a szemünk előtt
csak észre kellene venni
vakon fogok majd bolyongani a világban
tudom jól, egyetlen egy szabály van
nem kötődni senkihez, de senkihez
senkihez, de senkihez nem is kötődöm én
mert először segít,
aztán ott hagy
a körforgalom
kellős közepén