Kár minden szóért kár
alig bírtam kék szemek közt
ily szerényen elvegyülni
fáj minden lépés fáj
ha utam végén nem tudok
a karjaidba szenderülni
várj csak fájjon amíg vársz
az ajtóm mindig be van zárva
mosoly helyett legörbül a száj
tád ki hadd repüljem át
a szárny csonkjait pusziljuk le
nézzük ahogy apró lesz a táj
rózsa rózsa kedves rózsa
a kiszáradt szirmaid
szél viszi a csöppnyi tóba
illatod lecsillapít
gyerek voltam emlékezni
most felejtni tanulok
minden mi volt újra kezdjük
jobb lesz ha meglapulok