Látod, Édes, ilyen az élet,
Van, hogy keserű, van, hogy édes,
Vannak vágyak és vannak ágyak,
Előbb vagy utóbb, de ránk találnak.
Szépen terített asztalok mellett
A hölgyek és urak elcsevegnek.
Nem látnak egymásba - micsoda mázli! -,
Nem kell semmit megmagyarázni.
Híd:
És a végén, bárhogy is lesz,
Úgy érzem, hogy nem lesz győztes,
Megfáradtan tovább állunk,
S egy újabb áldozatra várunk.
Refr.:
Csak bírd ki, édes,
Bírd ki, kérlek,
És minden úgy lesz,
Úgy, ahogyan kérted.
Lehozom az Eget,
A csillagokat hozom,
Ahogy kérted,
A lábad elé rakom.
Folyik az élet a társaságban
Félig nyitottan, félig zártan.
Lazának tűnik, de nem hibázhatsz,
Örvénybe kerülsz, magába ránthat.
Játsszunk csak bátran, játsszunk, játsszunk!
A számlát úgyis Nekünk kell állnunk.
Az élet még annyi szépet hozhat,
A vesztes nálunk új lapot húzhat.
Híd
Refr. 4x