Úgy tűnök majd el,
Mint könnyek az esőben,
Hogy vagyok még, de nem látsz,
Mert elfogytam, eltűntem.
Hogy ne is legyen jó,
De ne is nagyon fájjon,
Hogy nem vagyunk már együtt,
Se közel, se távol.
Rég nem esett szó,
Csönd van, csak hallgatunk,
S emlékfoszlányokkal
Sebeket takarunk.
És másnak mondjuk már,
Hogy szeretlek, Kedvesem,
És mással képzeljük el,
Amit még el lehet.
Refr.:
Láttalak egyedül,
Láttalak mással,
Felém is néztél
Egy álomvilágban.
Láttalak messze,
Láttalak távol,
Láttalak ködben,
De az emlék halványul.
És másnak mondjuk már,
Hogy szeretlek, Kedvesem,
És mással képzeljük el,
Amit még el lehet.
Amit még kiszorít
Az idő magából,
Már elvagyok valahogy,
Csak nagyon hiányzol.