Aminek örülni kéne,
Hogy soha nincs vége,
Csak a test enyészik el,
A lélek végtelen.
Innen nézve föl az égre
Ahol épp most vagyok,
Ez néha sok.
Álmomban ott vagyok éppen
A lét közepében,
És ott vagytok Velem,
Akiket szerettem.
És akik szerettek az életemben,
És akik meg soha,
Ez néha sok.
Refr.:
Nagyon kell, hogy átölelj,
Hogy elhiggyem, érdemes,
Hogy nem hiába létezünk,
Hogy fénybe fordul az életünk.
S mint ahogy már annyiszor,
Hisz csak a lelkünk utazik,
Aranyország befogadja
Tiszta Szívű Fiait.
És ha a mérleg nyelve
A lelkem súlyát mérve
Kevésnek ítéli majd
Az életem.
Innen nézve föl az égre,
Ahol épp most vagyok,
Ez néha sok.
De szeretve egymáshoz bújva
Dallá formálva életünk,
Ez marad majd meg,
Csak erre emlékezünk.
Így már könnyebb, így szeretve
Szeretve megélni azt,
Ó, ha a vége jön!
Refr. 2x