Annyi ember jár erre-arra, ki mosolytalan,
És szinte a homlokukra írva áll, hogy minden gondja van.
Ó, pedig az élet szép! És az egész világ
Egy olyan tükörkép, ahogyan nézünk rá.
Érdemes néha átgondolni, hogy mit jelent,
Amikor oly' keserűnek érzékeled az édes jelent!
Pedig, hogy jobb legyen, csak Te döntöd el,
Hát kezdd el a változást és mindig így fogd fel:
Az életben sokszor van fenn és lenn.
De az ami itt van benn,
Soha, senki el nem veheti tőled.
S nem kell más,
Csak az, hogy a szívvel láss!
Mondom, ő az a társ,
Aki mindig jól súg, mi a helyes irány!
Csak a szívvel láss!
Nézd, csillagmilliók fűszerezik a végtelent!
És ahogy a Földnek a fény, A lelkednek is ő a végtelen!
Ó, hát nem kell más, fordulj a fény felé,
Van benned parázs, csak szeretném, ha tűz lennél!
Az életben sokszor van fenn és lenn.
De az ami itt van benn,
Soha, senki el nem veheti tőled.
S nem kell más,
Csak az, hogy a szívvel láss!
Tudom, ő az a társ,
Aki mindig jól súg, mi a helyes irány!
Figyelj rá!
Mert többet ér, mint gondolnád.
Hogy mikor, merre, miért menj tovább,
Csak használd, használd a szíved,
Csak a szívvel láss!
Csak a szívvel láss!
Hát érdemes néha átgondolni, hogy mit jelent,
Amikor egy méternek sem érzékeled a végtelent!
Pedig, hogy meddig látsz, csak Te döntöd el!
Hát kezdd el a változást és mindig így fogd fel:
Az életben sokszor van fenn és lenn.
De az ami itt van benn,
Soha, senki el nem veheti tőled.
S nem kell más,
Csak az, hogy a szívvel láss!
Tudom, ő az a társ,
Aki mindig jól súg, mi a helyes irány!
Az életben sokszor van fenn és lenn.
De az ami itt van benn,
Soha, senki el nem veheti tőled.
S nem kell más,
csak az, hogy a szívvel láss!
Mondom, ő az a társ,
Aki mindig jól súg, mi a helyes irány!
Csak a szívvel láss!
Volt úgy, hogy én se hittem,
Bennünk van a változás.
Hidd el, lehet szép minden!
Mindig a szívvel láss!
Volt úgy, hogy én se hittem,
Bennünk van a változás.
Hidd el, lehet szép minden!
Mindig a szívvel láss!