Fanka:
Stop a gomb a liftben és megállok,
Akkor is szerválok, ha ütőm sincsen.
Ez minden kincsem, hangom a történet,
A mesék, a példák, mind a táramban töltények.
Ki ivott a poharamból, ki evett a tányéromból?
Mit gondolsz a tükörképről, vagy épp az árnyékodról?
Ez nem homokvár és nem is a gokartom,
A zsiványok már dzsipben, régóta nem lóháton.
A becsület lassan, csak egy bejegyzés a szótárból,
Hogy lett ennyi ribanc, Istenem egyetlen bordából?
Mennyi mindent láttam és mennyi mindent hittem,
És már tudom mi az igazság, hogy igazság nincsen.
Én javítani akartam, de javítani nem lehet,
Mert ahányan ismernek, mind annyiszor eltemet.
De azért mert ők ilyenek, Te ne állj be a sorba,
Van mikor választani kell, tartalom vagy a forma.

Kowa:
Refrén (2x):
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
Amin üldögéltem, mert mindig akad,
Egy apró remény a csillagok között,
Hagytam és belém költözött.

Távolban a part színe zöld,
Hullámok a palánkot verdesik,
Oly közel mégis távol a föld,
És egyre gyengül ki a világban bízik,
Távolban aranylik az ég,
Valami felkarol és a szívembe költözik,
Emberi szem nem érzi, hogy szép,
Elkísér az utolsó hídig.

Fanka:
Az én fajtám az tudja, hogy az apró pénz is pénz.
És én mondom, hogy bármi, amitől függsz az felemészt,
Nézz rá a kölyökre, milyen édes hogyha álmos,
De pont mikorra ballag leszel áttétesen rákos.
Az ember, az ember, az ember mindent leszar,
Az ember megteheti, és az ember olyan fukar.
Hogy magától is sajnálja az igazság egy szeletét,
Hogy valamit nem lehet na, hiába szeretnéd.
Bár a legtöbb lánynak bőven elég a New Yorker.
És a legtöbb fiúnak bőven elég ha úgy jó fej,
Hogy valakivel, még csak MSN-en beszélt,
De már kinagyította ám több képen is a szemét.
Az én szüleim harminc éve keltik reggel egymást,
Tudnának ám mesélni az életről egy s mást.
Te kiben bíznál úgy, hogy leéld vele az életed,
És bár nem ismerlek, de én ilyen vagyok féltelek.

Kowa:
Refrén (2x):
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
Amin üldögéltem, mert mindig akad,
Egy apró remény a csillagok között,
Hagytam és belém költözött.

Fanka:
Csak a most van és a múlt, a jövő messze távol.
Bár Isten tényleg mindent tud erről a világról.
De sokan azt gondolják, hogy nem tereli nyáját,
Valami science ficion szerű jövetelét várják.
De ahogy a közmondás őrzi, a fától az erdőt,
Itt egyre inkább tompa vagy, minél inkább felnőtt.
Itt szégyellik a gyerekek, hogy játékkal a kézben,
Itt az interneten vagy fenn, nem lenn a téren.
Cigivel és csajokkal, a tábortüzek helyett,
Egy hullagyár az utca, a beton élve eltemet.
De ha csak holnapig élnék, én akkor se tojnék be,
Rám mondtak sok mindent, mint a reklámok a fogkrémre.
Mégis tele a váró, amin nem segít a pálinka,
Kihúzzák a fogad, közben az asszisztens ásítva,
Kéri hogy a következő üljön be a székbe,
Ha ezt nem fogadod el, na akkor tényleg tépj be.

Kowa:
Refrén (2x):
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
Amin üldögéltem, mert mindig akad,
Egy apró remény a csillagok között,
Hagytam és belém költözött.