Tenyered siklik a tenyerembe,
Lemezek alattunk pörögve játsszák, hogy nyár van, újra nyár.
Levelek, miket körénk fúj a szél,
bogarak, melyek röpülve az arcodon kenődtek szét.
Ma éjjel mezítláb indulok innen el,
Kavics karcolja talpam,
Combomon borostyán kúszik fel.
Ezek a nyári éjszakák rejtik el
Az ő arcát ki könnyeim issza fel.
Az ő arcát ki könnyeim könnyen issza fel.