Azért lép lábad néha másik láb elé,
mert forog még a Föld, s te mért' is állnál...?
Addig húz a sorsod szürke zsákutcák felé,
míg úgy hiszed az élet ebből áll.
Nekimész a szélnek, még a falnak is talán,
hol terveid mind sorra összedőlnek...
Van-e arra térkép titkos álmaid falán,
megtudni épp merre jársz, s merre menj, hogy megtaláld mit vársz?!
Minden útról nyílhat még egy újabb,
hogy eljussál oda, hol álmaidban jártál...
Megtalálhat még egy édes dallam, hogy meg ne állj,
bármilyen távol hallanád, valahol még várnak rád...
Lehet sűrű éjben, lehet vaksötétben jársz,
szemed helyett csak szívedben bízzál!
Nem is kell a térkép, te már jó irányba szállsz
ezer akadályon át, megtalálod végre hát mit vársz!