Kerestem
Hekiii
1.
Kerestem egy angyalt, találtam is egyszer,
megőrjít a tudat, hogy nem mellettem fekszel.
Másban lelted meg a lelki támaszt,
ezer kérdés bennem, de egyre sem jön válasz.
A padlón fekve nem vagyok, csak saját magam árnyéka,
küzdöttem, de legyőzött a sors buta kis játéka.
Hogy menjek táncba, ha rég eltűnt a partnerem,
kereshetnék mást, de ezzel önmagamat átverem.
Üres lett a bálterem, csak én állok a közepén,
elesve a harcmezőn mond meg, hogy győzzek én ?!
A szánalomból nem kérek, így élek, amíg élek,
csak láthassalak még egyszer, semmi mást nem kérek.
Az út felénél járva, számtalan akadály,
ellökted a kezem, de a szíved mélyén maradnál.
Ezek voltunk mi, akár egy színdarab,
igaz történet, ami őszinte és így marad.
Ref.:
Kettétört lelkek, én bizony többször,
elakartam menni . . . erről a Földről.
Jobb életet várva, kerestem, kutattam,
nem tehettem semmit, a múltba' ragadtam. 2X
2.
A közömbösség fáj, mint egy árvát térdre löksz,
nem hallom a hangod, kiáltok "miért nem jössz ?"
Feladnék bármit, de lehet neked nem tudnám,
megadni mindazt, amiért te eldobtál.
Könnyeimet elfojtom, sírtam már eleget,
a saját sírom felett, mert az élet rég eltemetett.
A föld is megremegett, ha szívem érted dobbant,
egy magányos kis szikra, ami lassan lángra lobbant.
Kergettem az álmaim, egy elhagyatott árokban,
feltörnek az emlékek, hogy úgy nevetsz, mint álmomban.
Ahogy az elején, emlékezz, mit ígértél,
együtt halunk meg, de látod mégis elmentél.
Szertefoszlott vágyak, persze nem a te gondod,
nyugodt lehetsz felőlem, ezt is megoldom.
Nem ereszt a tudat, mert hát tele voltunk tervekkel,
számolj el a lelkeddel, és engem kérlek engedj el.
Ref.:
Kettétört lelkek, én bizony többször,
elakartam menni . . . erről a Földről.
Jobb életet várva, kerestem, kutattam,
nem tehettem semmit, a múltba' ragadtam. 4X
Kerestem egy angyalt, találtam is egyszer,
megőrjít a tudat, hogy nem mellettem fekszel.
Másban lelted meg a lelki támaszt,
ezer kérdés bennem, de egyre sem jön válasz.
A padlón fekve nem vagyok, csak saját magam árnyéka,
küzdöttem, de legyőzött a sors buta kis játéka.
Hogy menjek táncba, ha rég eltűnt a partnerem,
kereshetnék mást, de ezzel önmagamat átverem.
Üres lett a bálterem, csak én állok a közepén,
elesve a harcmezőn mond meg, hogy győzzek én ?!
A szánalomból nem kérek, így élek, amíg élek,
csak láthassalak még egyszer, semmi mást nem kérek.
Az út felénél járva, számtalan akadály,
ellökted a kezem, de a szíved mélyén maradnál.
Ezek voltunk mi, akár egy színdarab,
igaz történet, ami őszinte és így marad.
Ref.:
Kettétört lelkek, én bizony többször,
elakartam menni . . . erről a Földről.
Jobb életet várva, kerestem, kutattam,
nem tehettem semmit, a múltba' ragadtam. 2X
2.
A közömbösség fáj, mint egy árvát térdre löksz,
nem hallom a hangod, kiáltok "miért nem jössz ?"
Feladnék bármit, de lehet neked nem tudnám,
megadni mindazt, amiért te eldobtál.
Könnyeimet elfojtom, sírtam már eleget,
a saját sírom felett, mert az élet rég eltemetett.
A föld is megremegett, ha szívem érted dobbant,
egy magányos kis szikra, ami lassan lángra lobbant.
Kergettem az álmaim, egy elhagyatott árokban,
feltörnek az emlékek, hogy úgy nevetsz, mint álmomban.
Ahogy az elején, emlékezz, mit ígértél,
együtt halunk meg, de látod mégis elmentél.
Szertefoszlott vágyak, persze nem a te gondod,
nyugodt lehetsz felőlem, ezt is megoldom.
Nem ereszt a tudat, mert hát tele voltunk tervekkel,
számolj el a lelkeddel, és engem kérlek engedj el.
Ref.:
Kettétört lelkek, én bizony többször,
elakartam menni . . . erről a Földről.
Jobb életet várva, kerestem, kutattam,
nem tehettem semmit, a múltba' ragadtam. 4X
kapcsolódó videók
