Verze 1 (Marcus):

Végre magam vagyok, a világomba zárva,
Csak a ritmus, a dallam, a szívemet át járja.
Nincs lustulás csak pörgés, Jön a dübörgés,
Őrületes party, szenvedély, üvöltés.

Minenki tombol, aki ezt érzi,
Sok ember rázza, kevés ki nem érti.
Mi ez az egész? Kitől és honnan?
Közlöm a tényt, most a raggaeton robban.

A lányok és a fiúk, az egész világban,
Beleesnek a másolás hibába.
Nem másolok senkit, én eredeti leszek.
Csak tudjam, a zenére a véretek pezseg.

Mámorító érzés, nem az alkohol teszi!
Aki azt mondja, az inkább leplezi.
Azt hiszi álom, vagy egy illúzió,
Elragad téged, mint egy invázió.

Refrén (D-Wild):

Van, ami kézzel nem fogható,
Az nem más csak egy illúzió.
Minden dalban már csak azt érzem,
Egyé válok a dallal a szélben!

Verze 2 (Marcus):

Szépek a lányok, pörögnek a srácok,
Együtt járják már a latin táncot.
Rumba, meg szalsza, hogy a világ is hallja,
Ne felsselj a zajra, ezt mindnki falja!

Érezd, hogy élsz, kapcsold le az agyad,
Lényeg a lényeg, hogy jól érezd magad!
Hosszú az éjjel, még az elején tartunk,
Reggeatonból, csak jó zenét halljunk!


Refr.

Verze 3 (Marcus):
Nincs már több varázs, éget mint a parázs,
Erre mindenki jókedvre talál.
Ahogy belépsz, rabulejt egy érzés,
Különböző világ, miben idági éltél.

Táncolnak a fények, rajtad áthaladnak,
Kik betérnek közénk, végleg itt maradnak.
Az éjjeli élet, most titkokat tár,
Örületes zenei világba zár.

A titokzatos név, nem más mint Marcus,
Illúzió hatással, egy új helyre átjutsz,
Gyere és érezd, teljesen más ez,
Közöttünk még a kedved is más lesz.

Minden egyes szavunk behatol az agyba,
Kicsibe soha, hát elkezdtük nagyba.
Passzol már minden, hangolódni kezdesz,
Különböző stílus, miből a végén csak egy lesz.

Refr.