Hétrét szoknyás pompás asszony volt a huncut dédmamám
Óvta húsz esztendős lányát táncos-bálos éjszakán
Jól vigyázz kislányom, hova teszed azt a lányos, csábos eszed
Május éjen, holdas éjen mindig mondjad, nem nem nem
Mindig mondjad, nem nem nem
Áldott szívű bölcs asszony volt a régi-régi dédmamám
Míg csak élt, én ezt hallgattam, de nem hallgattam mégse rá
Jól vigyázz kislányom, hova teszed azt a lányos csábos eszed
Május éjen, holdas éjen mindig mondjad, nem nem nem
Mindig mondjad, nem nem nem
Lett egy göndör kis bambínóm, most jár első suliba
Kérdezték az apja nevét, sajnos bizony nem tudta
Két szemén könny, úgy vádol engem
Én azóta úgy szégyellem
Május éjen, holdas éjen miért nem mondtam, nem nem nem
Két szemén könny, úgy vádol engem
Én azóta úgy szégyellem
Május éjen, holdas éjen miért nem, miért nem, miért nem mondtam, nem nem nem